Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
"' 546 BORÚS JÓZSEF hogy nem pozitív szerepet játszott a súlyos politikai ellentétekkel és személyi féltékenységgel terhes februári napokban.4 2 Dembinski fővezérsége problémájának és a Kápolna előtti napok rajzának teljessé tételéhez hozzátartozik Dembinski egyéniségének kérdése is. Nem lehet kétségbevonni, liogy önzetlenül, a szabadság szeretetétől és a magyar és lengyel nemzet sorsa egybekapcsoltságának felismerésétől vezetve, segíteni akarással lépett magyar szolgálatba. Jó szándékának valóraváltásában azonban nemcsak a körülmények és az ellene irányuló aknamunka, hanem egyéni jellemvonásai is meggátolták. О nem tudta magát seregével úgy megszerettetni, mint honfitársa, Bem Erdélyben.43 Ellenkezőleg: heves vérmérsékletével számos ellenséget szerzett magának, mindenkivel szemben megnyilvánuló, csaknem beteges bizalmatlansága pedig felkeltette hadtestparancsnokainak az övéhez hasonló, de ő ellene irányuló bizalmatlanságát. Heves természete miatt veszett össze hamarosan Perczellel, Görgeyvel pedig már az első személyes találkozás alkalmával. Titkolózása odáig ment, hogy haditerveit még a kormánynyal sem volt hajlandó közölni. Amikor március elején Tiszafüreden, Szemere jelenlétében emiatt felelősségre vonták, idézte a 18 évvel korábban, a litvániai hadjárat alkalmával hasonló helyzetben tisztjeinek adott válaszát, hogy ti. ,,ha sapkám tudná gondolataimat, eldobnám és hajadonfőtt mennék tovább".44 Igazat kell adnunk Horváth Mihálynak, aki Dembinskiről elég pozitívan nyilatkozik, de jellemvonásainak negatív hatásáról helytállóan állapítja meg: ,,A terveiből soha senkivel, semmit sem közlő, magába zárkózott, magaviseletében a főtisztek iránt hideg, hevességre hajlandó, s haragja kitöréseiben szinte dühös, kíméletlenül sértő, idegen fővezér nem lehetett képes, a tiszti karban maga iránt bizodalmat, tiszteletet, csatlakozást ébreszteni."45 A magyar haditervek Amikor Dembinski megkezdte főparancsnoki tevékenységét, a katonai és politikai vezetésnek már voltak elgondolásai a császári hadsereg elleni harc további folytatására, sőt a támadásba való átmeneteire is. Ennek, az eredetileg 1849 tavaszára tervezett támadásnak a gondolatát elsőízben Kossuth vetette fel még 1848 őszén, a schwechati vereség után, hangsúlyozva a felkészülés megszervezésének fontosságát is.4 6 Az új esztendő azonban, a főváros feladása következtében, e téren is gyökeresen újat hozott. A kormány és az országgyűlés katasztrofálisnak látszó helyzetben érkezett Debrecenbe: a császári hadak szinte minden égtáj felől az ország belseje felé nyomultak előre, sokak szerint feltartóztathatatlanul.4 7 42 Kossuth febr. 22-i levele Molnárról Mészáros hadügyminiszternek Kossuth : XIV. 524 — 525. 1. Ld. még Steier : Trónfosztás 251. s köv. és 317. 1. 43 Bem egész tevékenységére ld. Kovács E. : Bem József. Bpest, 1954. Katonáihoz való viszonya 437. s köv. 1. 44 Dembinski hevességére Mészáros L. : Eszmék és jellemrajzok az 1848/9. forradalom eseményei- és szereplőiről. Pesten, 1871. 49.1. Görgeyre Dembinski: Mémoires III/7. s köv. 1. A tiszafüredi jelenet Dembinski összefoglaló jelentésében, O. L. Dembinski irathagyatéka 2. k. 30. sz. 45 Horváth M. : i. m. II. 280. 1. 46 1 848. nov. 9-i beszéde a képviselőházban, Kossuth : XIII. 385. 1. Schwechatra Breit : i. m. I.2 90. s köv. 1. 47 Az 1849 január eleji eseményekre és helyzetre Szabó I. : A küzdelem szerveízese c. tanulmánya A szabadságharc fővárosa Debrecen c. kötetben. Debrecen, 1948.
