Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
"' 544 BORÚS JÓZSEF Még aznap éjjel parancs érkezett a kormánytól, hogy Dembinski a Perczelhadtest 4000 emberével menjen Tiszafüredre, mivel hírek érkeztek, hogy egy császári dandár Budapestről Miskolc felé tart, Schlik erősítésére. Perczel azonban kijelentvén, hogy a saját maga szervezte hadtestet nem engedi szétszóratni, de a kormánynak sem tagadhatja meg az engedelmességet, lemondott, és az egész hadtestet átadta Dembinskinek.3 4 így került Dembinski, mint újdonsült magyar tábornok, — akaratán kívül — egy 15 000 főnyi hadtest élére, melynek egy részével indult azután Tiszafüred érintésével Tokaj felé. Ezzel kapcsolatban Kossuth végre szükségesnek látta Klapka tájékoztatását, és tudósítva arról, hogy Dembinski már útban van a Felső-Tiszához, megkérdezte véleményét a lengyel tábornok fővezérsége felől.3 5 Ilyen előmények után jelent meg a Közlöny 1849. január 30-i számában a Honvédelmi Bizottmány előző napon kelt rendelete: „A Szolnok-törökszentmiklósi, tiszafüredi és tokajtáji seregek munkálatban hozandó egysége tekintetéből, ezen seregek fővezéreid Dembinsky Henrik altábornagy lőn kinevezve." Dembinskit Debrecenben Kossuth, majd Vetter és Mészáros, még a Perczel-hadtesthez menetele előtt, tájékoztatta a katonai helyzetről. Ugyanekkor jelentkezett nála a Hadügyminisztériumtól táborkarának főnökéül beosztott Kleinheinz őrnagy és a leendő hadsegéd, Szathmáry százados.36 Ez a Szathmáry januárban beteget jelentve, Debrecenben maradt, s csak február 1-én, Polgáron vonult be Dembinski főhadiszállására. Ekkor viszont a Tisza másik partján fekvő birtoka meglátogatásának címén nyomban 24 órai szabadságot kért. A szabadságot Dembinski megadta, erre Szathmáry eltávozott, de mint később kiderült, magával vitte a Hadügyminisztérium fontos, Dembinskinek szóló iratait is, melyeket Debrecenben vett át főparancsnoka részére. Ezek között volt az a francianyelvű, az egyesített seregek tervezett hadműveleteit főbb vonásaiban tartalmazó terv is, melyet Mészáros véleményezésre küldött Dembinskinek, aki azonban a küldeményt nem kapta meg. Ellenben Szathmáry a ,,birtoklátogatás"-ról másnap reggel levélben közölte főparancsnokával, hogy „körülményeinek alakulása miatt" kilép a magyar szolgálatból, de sohasem lesz áruló.37 E fogadkozásának, jóllehet Szathmáry későbbi sorsa alig ismeretes, legalább két tény mond ellent. Ha ő valóban csak a forradalom ügyét akarta volna otthagyni, akkor lemondási szándékának bejelentése előtt a Hadügyminisztérium rábízott iratait becsületesen át kellett volna adnia Dembinskinek, és üres kézzel távozni. Szemere Bertalan jelentve a szökést az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, megírta, hogy ő a Tisza vonalát lezáratta, így az ellenséghez nem kerülhettek Dembinskiről hírek. „De megvallom, az Altábornagytól Szathmáry Barna kapitány, Miskolczra (Polgárrul) elkéredzvén 34 Dembinski : Mémoires 1/27. s köv. 1. Skizze über das Perczel'sche Corps HLt 1848 — 49. 2/11. sz. — Perczel lemondásának körülményei még mindig homályosak; Dembinski : Mémoires 1/32. s köv., Horváth : i. m. II. 273. ós Gelich : i. m. II. 296. s köv. 1. ellentmondásokat tartalmaznak. Vö. Kossuth : XIV. 219., 253. és 258. 1.-okkal. Jó leirás Elek S. : Perczel és Dembinski Szolnokon. Jász-Nagykun-Szolnok-megyei Lapok, 1899. jún. 4. sz. 35 Kossuth levelét Klapka : Nationalkrieg I. 199. s köv. 1. jan. 29-i, míg az Emlékeimből Bpest, 1886. 83. s köv. 1. ján. 27-i keltezéssel közli. 36 Dembinski : Mémoires 1/26. 1. 37 Szathmáry lemondólevele Ónod, febr. 2-áról O. L. OHB 1849: 4354. sz. Vö. Dembinski : Mémoires 1/40. és 43. 1.
