Századok – 1961
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita (I. rész) 507
A „METO DIZMUS" ÉS A ZRÍNYI—MONTECUCCOLI VITA 509 követ is megállapította: „A császár azért keveredett bele ebbe a háborúba, mivel túlságosan el akarta kerülni."4 Kezdetben ugyanis a török sem akart háborút, Erdélyt nem akarta török tartománnyá tenni és Magyarországon sem akart hódítani. Célja csupán az volt, hogy a lehető leggyorsabban rendet teremtsen Erdélyben, hogy zavartalanul folytathassa Velence elleni háborúját. Miután azonban Bécs politikailag túl sokat tett ahhoz, hogy a Porta elhihesse, hogy nem ő áll az erdélyi zavarok mögött, de katonailag túl keveset, hogy ne keltse a teljes védtelenség látszatát, a török, kezdetben csak rendcsinálás céljából, később, látván a könnyű zsákmányt, már hódító szándékkal lépett fel. így került sor egy olyan háborúra, amelyet kezdetben egyik fél sem akart. A baj nem is az volt, hogy végeszakadt a csupán látszólagos békének, melyben mindennaposak voltak a kölcsönös határsértések, portyák és pusztítások, hanem az, hogy a bécsi udvar kétbalkezes politikája következtében a legrosszabb feltételek között került sor a háborúra. Az 1661. évi hadjárat 1660-ban a török elúnván Rákóczi mozgolódásait, nagyobb sereget küld Erdély ellen. A szászfenesi csatában az erdélyi hadak vereséget szenvednek és Rákóczi a csatában szerzett sebesülésébe belehal. Ezután a török Várad ellen fordul, de Bécs ölbetett kezekkel nézi a vár ostromát, majd elfoglalását. Az igen nagy stratégiai fontossági! vár eleste később mégis megmozgatja a bécsi politika álmos intézőit és elhatározzák, hogy a török terjeszkedését háború árán is megállítják. Külhatalmak megnyerésére diplomáciai lépéseket tesznek, és komoly katonai előkészületekbe fognak. Megérkeznek Erdély követei is, akik a nem régen fejedelemmé választott, de a török által el nem ismert Kemény János nevében fegyveres segítséget kérnek. 1661 májusában Montecuccoli irányításával kidolgozzák Erdély megsegítésének tervét, melynek lényege az, hogy a támogatást nem közvetlenül adják, hanem közvetve, Esztergom és Buda ellen intézett diverzió útján. Eme közvetett segélyadás indoka az, hogy a felsőmagyarországi viszonyok, a rossz utak, az élelmi készletek hiánya, a lakosság ellenséges magatartása, a nagy távolság, valamint a Komáromtól Füleken, Tokajon és Szatmáron keresztül húzódó utánpótlási vonalnak a török által való veszélyeztetése miatt nem célszerű, sőt kimondottan veszélyes a hadakat Erdélybe küldeni. Viszont feltehető, hogy a török nem nézné tétlenül fő várainak, Esztergomnak és Budának ostromát, és az Erdély ellen küldött hadait ide irányítaná, tehát elmúlna a veszély a fejedelemség feje felől. Eme igen helyes hadműveleti terv végrehajtására minden előkészület megtörténik. Komáromban tekintélyes mennyiségű élelmi és hadi készletet halmoznak fel.Montecuccoli vezetése alatt ideérkezik kb. 14—15.000 katonát számláló, válogatott, az északi háborúban megedződött veterán sereg. Az ellátás nem hagy semmi kívánnivalót maga után, a hangulat kitűnő. Már indulóban van a had Esztergom felé, amikor parancs érkezik Bécsből: a sereg meneteljen azonnal Kemény közvetlen megsegítése végett a Tiszához. A parancs nagy megrökönyödést okoz. Montecuccoli tiltakozik, de tiltakozása süket fülekre talál ,,a császár nagybefolyású, de kevés haditapasztalattal rendelkező" 4 Fiedler : Die Relationen der Botschafter Venedigs. Wien, 1867. 104. 1. (Fontes Kerum Austriacarum. II. Abt. XXVII. Bd.)
