Századok – 1961
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita (I. rész) 507
510 PERJÉS GÉZA tanácsosainál, és el kell indulni a Tisza felé, ahol „Isten tudja, milyen nyomorúságok várnak a hadseregre".5 A sereg fáradságos menettel, élelemhiánnyal és betegséggel küzdve, állandó csatározásban az ellátatlan katonaság rablásainak ellenszegülő lakossággal, augusztus első hetében ér a Tiszához. így Montecuccoli feladatát tulajdonképpen már végre is hajtotta, mivel az udvar eredeti parancsa csak úgy szólt, hogy a Tiszához vonuljon. Ő azonban elhatározza, hogy nem marad itt, hanem egyesülve Kemény hadaival, bevonul Erdélybe és kiszorítja a török sereget, mely erre az időre már teljesen elözönlötte a fejedelemség területét. Tehát az Erdélybe való bevonulás Montecuccoli saját elhatározásából eredt. Hogy miért tette ezt, máig sem tisztázott. Lehetséges, hogy arra számított, hogy Kolozsvárott jobb ellátási körülmények közé kerül hadával, mint a Tiszánál, ahol alig volt valami élelem. Talán arra is számított, hogy a török, látván a meglehetősen erős császári és erdélyi hadat, engedni fog és beleegyezik Kemény fejedelemségébe.6 Az előnyomulás folyamán Montecuccoli, bár Bécsbe írt levelei nem emellett szólnak, mintha keresné a döntő csatát a törökkel. Magatartásából és Keményhez intézett üzenetéből erre lehet következtetni.7 Helyzete nem volt könnyű: Bécs a hadsereg megőrzését kívánta a következő évi, most már a szövetségesekkel együtt megindítandó nagy hadjáratra, viszont az erdélyiek, akiknek a nyakán ott ült a török, annak kiűzését kívánták, ami nyílt csata nélkül nem mehetett volna végbe. Az erdélyiek előtt nem fedhette fel Bécs valódi szándékait, mert az súlyos politikai következményekkel járt volna: az egyébként is elég erős török orientáció megszilárdulását és az erdélyiek kiegyezését a Portával. Viszont másik oldalról, már önmagában az a tény, hogy bevonult Erdélybe, magában hordta a döntő csata lehetőségét, azonkívül az sem valószínű, hogy látszatintézkedésekkel akarta volna félrevezetni Keményt, akinek katonai kvalitásairól igen jó véleménnyel volt.8 A sereg nehézségei a Kolozsvárig tartó menetben csak fokozódnak. Nincs élelem, éhség, betegség tizedeli a hadakat. A had Szatmárnál kapott utoljára kenyeret, „azolta mind jöttünk — írja Kemény — s egyebütt nem volt annyi élés sehol, sem Szilágyságban, sem Erdélyben, ahol megprófontolhatta volna hadait, ki miatt igen elbádjattak volt a hadak, kiváltképen a gyalogság. . . a török. . . készen várja. . . és ezek éhenholtak, fáradtak, kenyeret nem találnak. . ."9 A török kerüli a harcot és a császári sereg elől vissza-5 Delia Guerra col Turco. Lib. II. cap. VIII. 6 A kérdést Huber sem tudja eldönteni, i. m.: 39. és k. 1. Montecuccoli elképzelésére Sagredo követ jelentéséből következtethetünk. Eszerint Montecuccoli véleménye az volt, hogy mindenképpen be kell vonulni Erdélybe, akár békéről, akár háborúról van szó. Ha háborúra kerül sor, jobb azt Erdélyben viselni, mint a „saját országban", viszont ha békéről van szó, előnyösebb feltóteleket lehet kicsikarni a töröktől, ha megvetették a lábukat Erdélyben. Montecuccoli : Ausgewählte Schriften. Wien, 1899-1900. 4. köt. 85. 1. 7 Rédei Lászlónak aug. 18-án kelt leveléből tudjuk, hogy még az egyesülés előtt Montecuccoli azt üzente Keménynek, hogy a császár parancsa az, hogy „ha vár alatt találja az ellenséget, elűzze alóla, ha meg nem harezol véle; ha mezőben találja, megharczoljon véle; ..." Nagy Iván : Ródei László történeti maradványai. MTT. 1871. 187. 1. 8 Ezt írja Kemény haláláról: „E katasztrófánál Kemény, e figyelemreméltó tulajdonságokkal és hosszú katonai tapasztalatokkal rendelkező fejedelem, életét vesztette." Deila Guerra col Turco. Lib. II. cap. XVII. 9 Nagy Iván : Rédei László történeti maradványai. 187. 1.
