Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
WESSELÉNYI MIKLÓS FOGSÁGA 291 A diplomata Majláth gróf azonban tisztában volt vele, hogy Sedlnitzky kérései teljesíthetetlenek. Magyarországon a birodalmon belüli utazásra az alispánok adnak ki útlevelet. Ezek egyrésze amúgyis ellenzéki, vagy legalábbis nem áll távol az oppoziciótól ; de még a többiek is közjogi sérelemnek vennék az ilyen figyeltetést. S ami a legrosszabb: ellenzékiek, óvatosak és konzervatívok egyaránt azonnal kifecsegnék a dolgot. Elképzelhető aztán a botrány, ami ebből kerekednék ; s épp az országgyűlés kezdete előtt! így aztán 1839. április 1-én (mindezt egy körmondat felében közölve Sedlnitzkyvél) arra kérte a birodalmi rendőrség fejét: küldje meg neki a Gräfenbergben vagy Freywaldauban tartózkodó magyarok jegyzékét; ebből ő majd személyes ismeretei alapján fogja kiválogatni a figyeltetendőket.72 Sedlnitzky kénytelen volt ehhez alkalmazkodni: mint április 10-i jegyzékében közölte az alkancellárral, megkereste a morva-sziléziai kormányzót aziránt, hogy nyolcnaponként terjessze fel hozzá a Gräfenbergbe és Freywaldauba érkező magyarok jegyzékét; ezeket ő át fogja majd tenni Majláthhoz.73 Wesselényi gräfenbergi figyeltetésének ügye tehát csak 1839. április 10-e tájt nyert végleges elintézést. Lederer, akitől az indulás időpontjának kijelölése — legalábbis részben —függött, erre számíthatott: a dolog még egy sor intézkedést követel az udvarban, s ez még a legnagyobb sürgősség esetén is napokat igényel. (Volt már erről némi tapasztalata a Wesselényivel való bánásmód ügyével kapcsolatban.) Épp ezért eredetileg — mint 1839. március 29-ón jelentette Hardeggnek — április 6-án este 10 órára tűzte ki az indulás időpontját. Kísérőjéül Stocklassa főhadnagyot és Ruwald őrmestert jelölte ki. Az útirány Bécsen át vezetett; ez nem a legrövidebb út volt ugyan, de a magyarországi utak állapota miatt mégis ez látszott a legalkalmasabbnak. Amellett így postakocsin történhetett az utazás, s így el lehetett kerülni azt a feltűnést, ami az előfogat igénybevételével járt volna. S az is nyomott a latban, hogy Wesselényi így hagyja el a legrövidebb útyonalon az országot. Stocklassa útlevelet es nyüt rendeletet fog nyerni az útra. A magyarországi főhadiparancsnok egyben bizalmasan utasította Matthauschek bécsi térparancsnokot (Platz-Oberst) : Bécsben úgy helyeztesse készenlétbe a postalovakat, hogy csak be kelljen őket fogni, s azonnal folytatni lehessen az utazást; egyben megkereste az ezredest aziránt is, hogy küldjön értesítést a Bécs—Brünn—Olm ütz—Sternberg—Würbenthal útvonalra, amerre Wesselényiéit postakocsija elhalad (az utolsó helyről külön alkalmatossággal viszik majd Wesselényit Gräfenbergbe). A főhadiparancsnok egyben egy további problémát is jelzett felettesének. A fogoly a március 21-i resolutio kihirdetésekor azzal a kérelemmel fordult hozzá: adják mellé gräfenbergi tartózkodására, felolvasóul, Ruwald őrmestert, aki korábban is ellátta ezt a feladatot. Azzal indokolta kérését, hogy ott még elhagyatottabb lesz, mint fogságában, s a felolvasás lesz egyedüli szórakozása. (Érdemes eltöprengeni rajta: a fogoly maga vinné magával börtönőrét! Micsoda erkölcsi erő áradt ebből az emberből, hogy úgy lefegyverezte ezt a nyilván némi műveltséggel rendelkező osztrák altisztet, hogy az aztán szinte szolgájaként követte volna! S persze lehet, hogy arra is számított Wesselényi: ez esetben Ruwaldot bizzák meg figyeltetésével; tőle pedig láthatólag nem tartott már.) Lederer korrektül jelentette a kérést Hardeggnek; ez azonban már kissé szúrósabban reagált a dologra. 1839. március 31-i jegyzékében (egyben megküldve Lederer felterjesztését is) közölte Majláth alkancellárral, hogy az ügyet a király elé terjeszti; a maga részéről azonban furcsának tartamá egy es. kir. altisztet egy államfogolynak bizonyos mértékben szolgálatába állítani.74 Ruwald gräfenbergi felolvasósága valóban meghiúsult: az 1839. április 6-i királyi elhatározás szolgálati szempontból nem tartotta engedélyezhetőnek katonai személynek 72 A jegyzékváltást ld.: 0. L. — MKPr 1839 : 310. 73 Sedlnitzky 1839. -ápr. 10-i jegyzékét, valamint Majláth elintézését — egyszerűen tudomásulvette a dolgot — ld.: O. L. — MKPr 1839 : 367. 74 Lederer-1839. márc. 29-i jelentését és Hardegg 1839. márc. 31-i jegyzékét ld.: O. L. — MKPr 1839 : 320. Ugyanezen szám alatt Majláth —1839. ápr. 2-án — mindkét iratot visszavárólag megküldte Sedlnitzkynek. 5*
