Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
292 TRÓCSÁNYI ZSOLT e célra Wesselényi mellett hagyását.7 5 S közben, mint tudjuk, az utazás is késett. Lederer 1839. április 5-én jelentette Hardeggnek: a rossz idő és a „beinahe grundlosen Wege" miatt nem meri útjára indítani foglyát.76 4 Végre 1839. április 11-én valóban elindult a kocsi Gräfenbergbe Wesselényivel. Nagy titokban; Almás körül azonban mégiscsak látta őket Bártfay egy ismerőse." Hat hónapra; de — vágjunk itt egy kissé elébe az események menetének — nem került többé vissza börtönébe. A hat hónap csak 1839 október közepetájt járt volna le, de Wesselényi — számítva (s joggal) az ügyintézés bonyodalmaira — már 1839. augusztus 1-én újabb rccursus-ban fordult az uralkodóhoz a gräfenbergi tartózkodás meghosszabbítása iránt. Örökké hálás marad — írta — a kúra engedélyezéséért, s ezt nemcsak szavakban, hanem tettekben is ki kívánja mutatni. A kezelés hatására több korábbi bajától jórészt megszabadult, s szeme állapota is javul. De —elképzelhetjük, mennyire várta a folyamodvány-író Wesselényi ezt, a megváltó de-t — a gyógykezelés hosszabb időt igényel. (Mellékelte Priessnitz orvosi bizonyítványát, amely igazolta állításait.) Utalt arra, hogy télen a kúra hatásosabb. S •— végre egy igazi Wesselényi-érv! — kevésbbé keserves egyáltalán nem lépni a gyógyulás útjára, mint megkezdeni a felépülést, s aztán elveszíteni az eredményt! A teljes vakság következnék be! Kérése újabb G havi gräfenbergi tartózkodás engedélyezése volt, s az ott-tartózkodás beszámítása fogságába (ez lelkinyugalmát erősítejió, ami csak jó hatással lenne betegségére). A recursus eredetijét nem állt módunkban tanulmányozni; csak a felségsértósügyi bizottság votum-ából ismerjük. Eredetiben maradt meg azonban Wesselényi két levele az ügyben Majláth Antalhoz (aki közben elnyerte a kancellár tisztséget). Az elsőt a recúrsus-szal egyszerre indította útba. Tájékoztatta egészségének javulásáról, a kúra megszakításának következményeiről s a recursusában foglaltakról. S aztán egy valódi Wesselényi-kitörés (nem bírja végig türelemmel az instanciát, s egy kikezdhetetlennek szánt mondatban olyat vág ellenfelén, hogy az sziszegve esküszik bosszút): „Koránt sem...oly botránkoztato, valaki megmentésére egy lépést sem tenni, mint a' félig már megmentettet újra a' veszélybe vissza taszittani; 's a' valódi kegyesség bizonnyal a' meg-mentés szép mivót nem csak meg kezdeni, de végre is szokta hajtani." Bizonyos abban, hogy kérelme meghallgatásra talál; Majláth támogatását kéri az ügyben. Választ azonban egyelőre hiába vár, a recursus-ra s levelére egyaránt. A rendőrség tartóztatta volna fel a küldeményeket? Annyi bizonyos, hogy Majláth még Wesselényi augusztus 1-i levelét sem vette kézhez, amikor az, jogos türelmetlenségében, 1839. szeptember 3-án újabb levelet küldött neki Freywaldauból. Jelezte: augusztus elején recursus-t nyújtott be, s egyben őt magát személyesen is megkereste. Azóta nem vette hírét, hogy küldeményei eljutottak-e rendeltetési helyükre. S most újból kirobban: „Azon nemes cselekvésmódnak 's kegyességnek, miszerint én ide bocsátattam indító oka 's czélja bizonyosan nem az volt, hogy nagy lelkűség csak mutattassák, hanem kétségkívül az, hogy egy szenvedő a' megvakulás' iszonyú sorsától megmentessék." A gyógykezelés megszakítása azonban a teljes vakságot eredményezhetné, ,,'s ebben az esetben ide lett bocsátatásom csak annyit tenne, mint habokba merülőt partig vonni, 's a' már partra szálni remélőt megint a' mélységbe taszítani." A két levél csak 1839. szeptember 10-én érkezett a kancellárhoz; feltehetően a recursus is csak akkor kerülhetett a felségsértési bizottsághoz. Az ti. csak 1839. szeptember 14-én készítette el votum-át az ügyben (most is Bartal volt a referens), s a commissio működésének ismeretében valószínűtlennek kell tartanunk, hogy a recursus 75 Ld. errenézve Hardegg 1839. ápr. 7-i jegyzékét Majláth alkancellárhoz (O. L. — MKPr 1839 : 335). 76 A dolgot valószínűvé teszi az a körülmény is, hogy Stocklassa hatalmas hűlést szerzett az úton, s a betegség utóhatását még jó másfél évvel később is érezte. (Ld. errenézve Lederer már idézett 1840. dec. 21-i felterjesztését — HIL — SAPr. B. Praes. 1840 : 315.) Lederer 1839. ápr. 5-i felterjesztését Hardegg idézett 1839. ápr. 7-i jegyzéke (O. L.—MKPr 1839 : 33ö) ismerteti. Majláth 1839. ápr. 9-én visszavárólag ezt is megküldte Sedlnitkynek. 77 Vécsey : i. m. 91. 1.
