Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAB. TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 275 hangzik az intés.20 6 Másrészt ugyanakkor Franc hatóságai igyekeztek magukat élesen elhatárolni a bruges-i és más nagyvárosi radikálisok politikájától is. Ha csupán Gelder óvatos becsléséhez igazodunk, aki szerint a XVI. században a flandriai parasztság egyharmada nem tudta földjéből eltartani családját, akkor is érthetővé válik a falusi mellékipar jelentőségének fokozódása. Az említett serfőzés mellett fontos szerepet kapott a sófőzés, mely a nagyvárosok tiltakozásait is kihívta. Az 1575-ös engedély öt kiváltságos város tiltakozása ellenére tette lehetővé Damme számára, hogy fenntartsa sófőzdéjét.207 Ámde a kisegítő foglalkozások lehetőségei nem bővültek a paraszti differenciálódás arányában. így pl. a tengeri halászat nagymértékben hanyatlott a XVI. században a flamand partvidékeken. Az a Wenduyne község, melynek 1378-ban még 42 halászhajója és 178 halásza volt, 1581-ben már csak 800 lakost számlált, halászata pedig úgyszólván megszűnt.208 E folyamat eredményeképpen burjánzott el a kalózkodás, főleg Ostende környékén, és lett egyik levezető csatornája a pauperek felduzzadt tömegeinek.209 Ilyen körülmények között különös jelentősége volt a posztóipar fejlődésében a XVI. században bekövetkezett változásoknak. A mezőgazdaság egyrészt kínálta a munkaerőt, de a hanyatló posztócentrumok nem voltak képesek azt foglalkoztatni, sem saját műhelyeikben, sem a kihelyezési rendszer keretén belül. Egyedül Hondschoote szívóereje volt élénk, csaknem az egész város posztókészítéssel foglalkozott, a megrendeléseknek nem tudott eleget tenni. A „draperie rurale" azonban általánosságban válságban volt, és nem tudta Hondschoote módjára megtalálni az ebből kivezető utat. Bár ez adva volt a munkaerőellátottság szempontjából, de nem volt adva a nyersanyaggal való ellátottság tekintetében. Ugyanis a flamand mezőgazdaság legfőbb vonása, a földbirtokok végtelen nagy elaprózódása és a feudális kisparaszti bérletek ezzel kapcsolatos uralma — a nagy népsűrűség körülményei között — megakadályozta, hogy a mezőgazdaság úgy elláthassa a posztóipart hazai gyapjúval, mint az angol juhtenyésztő nagybirtokgazdálkodás. Ennek és a tőkés bérlők szerepének Flandriában az apró parcellák és a feudális kisbérletek rendszere felelt meg. Itt a gazdag földbirtokos földje is számos parcellában volt adva, egy-egy kis földecske vagy ház gyakran 10—20, sőt 100 örökös között osztódott meg.210 A parcellagazdaság fejlődési iránya semmiképpen nem kedvezhetett a posztóipar tőkés átalakulásának, ugyanakkor a városi tőke sem volt elég erős Flandriában, hogy a mezőgazdaságba behatolhasson, és azt saját érdekeinek megfelelően átalakíthassa. Marx ez utóbbiról jegyzi meg, hogy'„általános szabállyá ez a forma csak azokban az országokban válhat, amelyek a feudális termelési módból a tőkés termelési módba való átmenet idején a világpiac urai".21 1 206 Archives de la Flandre-Occidentale (Bruges). N. 33. fasc. 5. Fief = hűbéresnek adott nemesi birtok. 207 Bussche : Inventaire des archives de l'État à Bruges. I. N. 768. 208 E. Roche: Histoire de Wenduyne-s/mer. Bruges. 1892. 18—44. 1. Wenduyne gazdasági jelentősége ma is csekély, főleg fürdő-, üdülőhely. 208 A kalózkodás történetére Edebau ostendei levéltáros volt szíves közölni többek között az États-Généraux egyik 1577-es levelének másolatát. Vö. még E. Scott— G. van Severen : Cartulaire de l'ancienne estaple de Bruges I. 281., 367., 362., 1. Az ostendei kalózok „eretnek" vonatkozásaira: ArchiVes du département du Nord à Lille. Reg. В. 1710. 210 Coornaert : i. m. 336. 1. 2. jegyzet. 211 A tőke HI. 866. 1. 3*
