Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
276 WITTMAN TIBOlt A világpiac vezetésébe, főleg Anvers lehanyatlása után, Dél-Németalföld nem szólhatott bele.212 Anglia mellett az Egyesült Tartományok, a későbbi Hollandia került olyan helyzetbe, hogy biztosíthatta mezőgazdaságának tőkés átalakulását.21 3 A későbbi Belgium mezőgazdaságában a forradalom után méginkább erősödtek a feudalizmus erői, és a kistulajdonosi tendenciák csak hoszszú idők múlva vezethettek el a tőkés viszonyok kialakulásához. Ezt már nem tudta kivárni a „draperie rurale", és annak legfejlettebb formája, a sayetterie is lehanyatlott a XVII. században, főleg annak második felében. Csak azok az iparágak virágzottak, melyeket a flandriai mezőgazdaság nehézségek nélkül el tudott látni nyersanyaggal: vászonipar, csipkegyártás.214 Hiába jellemezték a XVI. század első felében kiválónak a flandriai legelőket.21 5 A mezőgazdasági termelési viszonyok fejlődésének általános iránya nem kedvezett a posztóipar tőkés átalakulásának. * A flandriai posztóipar fejlődésének menete nem igazolja azt, hogy ennek későközépkori szakaszában kapitalizmusról beszéljünk, mint ahogy ezt H. Pirenne tette. A nagyvárosok iparában legfeljebb a XIII. században beszélhetünk a kereskedőtökének az ipar alávetésére irányuló, szélesebben kibontakozó kísérletéről. Az 1302-es fordulat utáni évszázadokban legfeljebb az iparszerkezet külső formái téveszthetik meg a felszínes vizsgálódót, elsősorban a piaccal való kapcsolat tényezőinek, mindenekelőtt a drapier-nek a ,,Verleger"-ekéhez némileg hasonló szerepével. Valójában semmiféle „kihelyezésből" nem beszélhetünk, a drapier a céhek kötött alkalmazottja, aki kisvállalkozói szinten is alig tudja tartani magát. A kereskedői tőke behatolása a „régi" iparba úgyszólván lehetetlen, és mivel ennek ereje nem is volt nagy Flandriában, a tőkés fejlődés esélyeit éppen nem növelhette a világpiac kiszélesedése. A megkövesedett céholigarchia ugyanakkor éberen őrködött a,,régi szokások" felett, részben kihasználva, részben tovább mélyítve az atomizált állapotot, melynek partikuláris erőit nem tudta egységbe vonni sem a burgundi hercegek, sem a Habsburgok centralizációs politikája. A „nouvelle draperie", mely a vidéki posztóipar legéletképesebb hajtása volt a XVI. századig, örökölte a „régi" ipar legfőbb jellemző vonásait, legfel-212 A kereskedelmi viszonyokra ld. Ooornaert legújabb tanulmányát: Wymiana handlowa Francji z niemcami krajami Europy Polnocnej w XVI. wieku. Kwartalnik Historyczny LXV. 1. (1958), 3—13. 1. Igen felszínes munka: J. A. van Houtte : Du troc au commerce mondial. Histoire économique générale. Bruxelles. 1945. A kereskedelmi viszonyokat elég jól tárgyalja: Algemene geschiedenis der Nederlanden V—VI. köt. 213 B. H. Slicker van Bath: Agriculture in the Low Countries (ca. 1600—1800). Relazioni, vol. IV. (X. történészkongresszus anyagából). E. Baasch : Holländische Wirtschaftsgeschichte. Jena 1927. 38. skk. 1. Itt kell megjegyeznünk, hogy a pikárdiai és más észak-francia területeken felvirágzó sayetterie nem a mezőgazdaság tőkés átalakulásának köszönhette nyersanyagbázisát, hanom a feudalizmus bomlásának. Pikárdiában is a földtelensóg ösztönzi a parasztokat a juhtenyésztésre. P. Oouvert : Les techniques agricoles dans les pays picards aux XVII. et XVHI. siècles. Revue d'Histoire Économique et Sociale 1957, 1. sz. t 214 Dechesne : Histoire économique et sociale de la Belgique 244—245. 1. A szőnyeggyártás már a XVI. században erős oldala volt a flamand gazdaságnak. Ld. erről Pirenne : Note sur la fabrication des tapisseries en Flandre au XVI. siècle. (Histoire écon. de l'Occident médiéval, 644—656. 1.). Audenarde szerepe e téren Hondschooteéhoz mérhető. Tournai is nagy szőnyeggyártó központtá vált a XVII. században. aïs Meyerus Rerum Flandriae c. művét idézi Váczi Péter : i. m. 65.1.
