Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 269 az ipar kiválása a mezőgazdaságból, a virágzó városokban kifejlődött a posztóipar. A mezőgazdaság viszonyaira a rendkívül sűrű apátsági és kolostori birtokhálózat nyomta rá a bélyegét. Az árutermelés kibontakozása e kolostori, főleg cisztercita birtoktestek szerkezetét is megváltoztatta, az őket művelő laikus „frères convers"-ek helyébe a szerződésen alapuló paraszti bérlet kezdett lépni, és mivel e nagybirtokok igen alkalmasak voltak az állattenyésztésre, a bérletek tárgyát sűrűn képezte juhállomány vagy juhlegelő.188 A parasztság világi birtokokon élő részének a viszonyaiban is jelentős változás ment végbe a XII—XIII. században: a terményjáradékok nagy része átalakult pénzjáradékká, a paraszt censust fizető szabad paraszt, censitaire lett. E folyamat (accensement) arra az időre esik, amikor a mezőgazdasági termelőerők népesség-eltartó képességének fokozódása nem tartott lépést a népsűrűség ismeretes gyors flandriai növekedésével. Ezért van az, hogy a censitaire parasztok jelentős része foglalkozott juhtenyésztéssel, de ez inkább az élelmezés, mint a posztóipar céljait szolgálta.189 Ennek ellenére a vidéki, sqt városi posztóipar már ettől az időtől kezdve komoly lehetőségeket nyújtott az erősen differenciálódni kezdő parasztságnak. A differenciálódás ellenére is a XIV—XV. századot lehet a flamand parasztság prosper korszakának tekinteni: a földesurak egyre jobban elszakadtak a birtokok közvetlen irányításától, a városi polgárok földvásárlásai rést ütöttek a világi és egyházi földesurak monopóliumain, a parasztság általában a központi hatalom bizonyos mérvű támogatását élvezte. A differenciálódásnak ez az első nagy szakasza szerintünk döntően meghatározta a flandriai posztóipar fejlődésének irányát is. A rendkívül nagy flandriai népsűrűség feltételei között a folyamat azt eredményezte, hogy a paraszti társadalomban rohamosan megnövekedett azoknak a száma, akik nem bírván megélni csak a földjükből, kiegészítő foglalkozás után néztek, és ezt a gyapjúfonásban és a szövésben találva meg, esetleg — földjük, vagy egy része megtartásával — be is költöztek olyan faluba vagy mezővárosba, ahol a posztóipar alapjai le voltak rakva. Innen van a „draperie rurale" hatalmas méretű kiterjedése és felvirágzása. A rendelkezésre álló adatok szerint a XIV. században a „draperie rurale"-ban dolgozó drapier-k, mesterek legnagyobb része rendelkezett földdel, még a viszonylag fejlett Hoondschooteban is. A vidéki posztóipar e paraszt-iparosai nagy előnyben voltak a nagyvárosok kézműveseivel szemben: a helyi piacról, sőt sokszor saját földjükről szerezhették be az élelmet, melynek biztosítása oly nagy gondot okozott a „jó" városoknak.190 A XIV—XV. században megfigyelhető virágzó állapotok magyarázata a mezőgazdaság flandriai szintjének emelkedésében rejlik. A háromnyomásos rendszer, a parlag bevetése ekkor válik általánossá, és a trágyázás szempontjából is fontos állattenyésztés hatalmas lendületet vesz.191 Ilyen körülmények 188 G. Jouret : Histoire économique I. Möns. 1937. 205—206. 1. G. Simenon: L'organisation économique de l'abbaye de Saint Trond... Bruxelles. 1912. Acad mie Royale de Belgique, Classe des Lettres, 2. série, tome X. 126—127. 1. L. Verriest : Le servage dans le comté de Hainaut. Bruxelles. 1910. 40—44. 1. 189 A népsűrűség összefüggéseire Vdczy : i. m. Endrei : i. m. (Századok). 190 Des Marez : Le problème de la colonisation franque et du régime agraire dans la Basse-Belgique. Mém. de l'Acad. Roy. de Belge. Cl. des Lettres, 2. série t. IX. Bruxelles. 1926. 186. 1. Ooornaert : i. m. 336. 1. A" kérdésre még E. Tarlé : L'industrie dans la campagne à la fin de l'Ancien Regime. Revue d'Histoire Moderne et Contemporaine. 1910. 191 Vö. G. van Severen / Inventaire des archives de Bruges. VI. 58. 1. (1473-as adatok), Dechesne : Histoire économique et sociale de la Belgique, 74.1.
