Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
270 WITTMAN TIBOlt különösen kedveznek a paraszti árutermelésnek, mely egyre jobban számolhat a helyi piacok tágulásával, másrészt az áruelhelyezés lehetőségeinek (város) fokozódásával. Érthető tehát, hogy különös jelentőséget nyert e századokban a paraszti viszonyok fejlődésében az accensement-tközvetlenül (sokszor egyidejűleg) követő második állomás, a kisparaszti bérletek rendszere, mely érezhetően átalakította a flamand parasztság eddigi életét. Azok a nézetek, melyek a bérleti gazdaság kialakulását egyszerű szervezeti okokra (földbirtokok szétszórtsága, az uradalmi központtól való távol esése stb.) vezetik vissza (pl. Hansay tanulmánya), ma már elavultaknak tekinthetők. Ámde az ezekkel szemben érvényesülő marxista kritikai felfogás sem mentes a hibáktól, így elsősorban Kerov gondolatmenete, mely szerint a feudális urak számára előnytelenné vált a robotmunka, és azt a személyileg szabad bérlő munkájával cserélték fel. Szerinte a földesurak a kisparaszti és részes bérlet meghonosításával a" kizsákmányolás fejlettebb, intenzívebb módszereit valósították meg.19 2 Természetesen a jelzett szempont igen lényeges, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy a flamand és más németalföldi földesúr nem is tehetett másként az adott össznemzeti gazdasági-társadalmi fejlődés körülményei között. A paraszti bérlet útját kivájó ösztönös erők között azonban mégiscsak nagyobb szerepet kell tulajdonítani magának a paraszti gazdaság törekvésének' az árutermelés maximális kihasználására. Azt az idézett tanulmány is elismeri, hogy a pénz- és más bérletek fokozták a parasztságnak a munkában való érdekeltségét, de ennek nem tulajdonít alapvető jelentőséget. Szerintünk nem a földesúr, hanem a paraszt oldaláról kell megközelíteni a bérleti kérdést, különösen ha tekintetbe vesszük a mezőgazdaság akkori nagyfokú előrehaladása által nyújtott lehetőségeket. Természetesen nem arról van szó, hogy a bérleti megoldást elsősorban a gazdagabb paraszt választotta volna szívesen. A rendelkezésünkre álló csekély adatok is azt bizonyítják, hogy a szegény, sőt földnélküli parasztok is béreltek földet, házat vagy gazdasági épületet. A kérdésünkbe vágó XVI. század viszonyairól némi felvilágosítást kapunk JH. A. Enno van Gelder modern feldolgozásából, mely többek között közli Waasmunster és Rudderford flamand falvak birtokstatisztikáját az 1569 és 1572-es évekből.193 Az előbbiben a csak bérelt földből élő parasztok nagyobbik részét a legalacsonyabb kategória, a 0—4 bunder földet bérlők teszik ki. (Egy gandi bunder = 3 gemet = 0,6 ha). A számbavett 64 bérleti gazdaságból 52 tartozik ebbe a kategóriába és csak 12 a 4 bunder felettiekébe. Ä másik helység adatai gemetekben vannak megadva: a 0—15 gemetes ( = 0—5 bunder) bérletek száma 5, az ezeknél nagyobbaké is csak 6. Állításunkat megerősíti még az Ypres közelében levő Watervliet falu bérleti statisztikája is. 1—6 gemetes gazdaságok száma 4 7 — 20 „ „ ' „ 10 21-30 „ „ „ 2 30-nál nagyobb ,, „ ,, 3 192 V. L. Kerov : A parasztság kizsákmányolásának fokozódásáról Németalföld dili részein (Belgium) és Észak-Franciaországban a XIII. század közepén. Szrednyie Veka VII. 64—91. 1. (főleg 90—91. 1.). Fordítása a Középkori Egyetemes Történet I (III) 1957. с. fordításgyűjteményben. 193 Nederlandse dorpen in de 16-e eeuw. Amsterdam. 1953. 43—44., 47., ill. 42., 46. 1.