Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
256 WITTMAN TIBOlt iparát 1413-ban említi először oklevél.10 8 Ebben az időben újabb viszontagságokat kellett átélnie a városnak. A XV. század végétől, véglegesen 1528-tól az Egmont család lett a földesura. Hogy akkor rrár jelentékeny volt a posztógyártás, mutatja az a tény is, hogy 1489-ben a földesúr előírja az échevin-eknek a posztó megadóztatását évenként 12 dénárral.109 Több, a fejlődést kedvező n befolyásoló körülmény játszott közre abban, hogy Armentières posztóiparára a XVI. század mint a gyors fellendülés időszaka köszöntött. Megkezdődött az iparszabályozás, a termelés nagy gyorsasággal bővült. 1505-ben még csak 2500 darab posztót készítettek a városban, 1529-ben már 16 000-et, 1549-ben a 25 000-nél tartottak Armentières iparosai, akiknek a gyártmányait ebben az időben mint az egyik, legjobb kelmét tartották számonNémetalföldön(,,une des meilleures et bonnes draperies de par-deça").110 A város területe bőyült, lakosainak a száma 1550 körül elérte a 8000-et.111 Armentières termeléseinek későbbi méreteire egy 1572-es hivatalos irat ad felvilágosítást, mely elpanaszolja az Alba-féle adórendszer katasztrofális hatását az iparra. Eszerint az adó bevezetése előtt évenként 24 000 darab posztót gyártottak, 70 kallózó műhely és 6 — 700 szövőszék működött.112 Guicciardini 25 000-re becsülte a posztók számát.11 3 Vives arról tudósít bennünket 1526-ban, hogy Armentières drapier-jei munkaerőhiányról panaszkodnak.114 Hogy a város iparának milyen volt az ereje, mutatja az a tény, hogy még a forradalom után, 1593-ban is 371 iparost számoltak össze, és a megelőző négy év alatt viszonylagosan emelkedett a készített posztódarabok száma11 5 Ha azt vizsgáljuk, hogy min?k köszönhette Armentières „nouvelle draperie"-ja a XVI. századi felvirágzást, akkor a kedvező természeti feltételeken és a háborús pusztítások tartósabb szünetelésén túlmenően mindenekelőtt arra a tényre kell rámutatni, hogy a privilégizált nagyvárosoktól, főleg Yprestől távol esett, elkerülte a bűvös 3 mérföldnyi kört, ugyanakkor Lille nemcsak politikai-adminisztratív tekintetben volt rá jó hatással, hanem gazdaságilag is csalt ösztönzést meríthetett e nagy posztóközpont iparának példájából. Lille ugyanis akkor már sikerrel kilábalt a régi posztóipar válságából, és még Armentièresnél is fejlődőképesebb posztóipart hozott létre.116 Ugyanígy a pikárdiai és artoisi városok, amelyek korábban a francia—fiam and háborúskodások következtében szinte teljesen elveszítették posztógyártásukat, most mintegy újjászülettek ipari tekintetben.11 7 Ez bizonyos lehetőségeket jelentett, de ugyanakkor komoly konkurrenciát is Armentières ipara számára. Amint a későbbiekben látni fogjuk, az a körülmény, hogy nem kötötték meg a posztóipar kezét a régi tradicionális kötelékek, szintén ellentmondásosan hatott fejlődésére. Csak pozitív lehetett annak a hatása, hogy korábban Armentières nem tartozott a ,,17 város" Hanzájához. A Hanza kötelékek ugyanis nemcsak kereskedelmi, hanem ipari kapcsolatokat is képeztek az egyes 108 O. Espinas : La draperie dans la Flandre Française au moyen-âge. II. 838. 1. 109 Armentières avant la Révolution, 22. 1. 110 Mme Dion-Knockaert: La draperie d'Armentières. I. 1. B. 111 A város külső átalakulására uo. I. 2. С. 112 H. de Sagher : Recueil de documents... II/l. 486—486. 1. 113 Description des Pays-Bas. 1582. 396. 1. 114 De subventione pauperum. Idézve Pirenne : Hist. écon. de l'Occid. méd. 634. 1. 1U H. de Sagher : Recueil de documents... II/1. 435—450. és 466. 1. 116 E. Coornaert : i. tanulmánya, Revue Belge. 1950 és Van Hende : Histoire de Lille de 600 à 1804. Lille. 1874. M. Vanhaeck: Histoire de la sayetterie à Lille. I-II. 1910. 117 Cambridge Economic History II. 1952. 404. 1.
