Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
238 WITTMAX TIBOR ezüst lett a legfőbb behozatali cikk hazánkból.6 A város nemcsak a Hanza-hálózatot használta ki, megtalálta az utat az olasz városok felé is, elsősorban a champagne-i vásár közvetítésével.7 Míg a Iíanza útján főleg élelmiszerkereskedelmét növelte, az itáliai kapcsolatoknak elsősorban a világviszonylatban is legfejlettebb pénzforgalmát, kölcsön- és pénzváltói mechanizmusát köszönhette. A lombardok és más itáliai kereskedő bankárok játszották ebben a főszerepet.8 A börze szó maga is a brugesi Beurse család nevéből ment át a közhasználatba, utalva az e városban magas fokra emelkedett pénzműveletekre.9 Bruges és Ypres középkori nagyságát a kereskedelmi forgalmon túl rendkívül nagy népsűrűségük és magas kultúrájuk is jelzi. A XX. században 50 000-nél alig valamivel több lakost számláló Brugesnek már 1320-ban 80 000 lakosa volt, e szám a XV. században 170 000-re emelkedett, kikötője pedig naponta 1500 hajót fogadott be.10 Ekkor a Van Eyckek, Memling századában kétségtelenül a világ legszebb városa volt.1 1 A magas népsűrűség azonban nem annyira a kiterjedt közvetítőkereskedelem, mint inkább a rendkívül fejlett posztóipar velejárója volt. Ez állott a XII—XIII. századi nagyméretű, városokba irányuló immigráció hátterében, amit pl. az a tény is mutat, hogy Ypres 1341-ben lakosságának 51%-át foglakoztatta a posztógyártásban.12 Bruges, Ypres, Gand, Flandria „jó városai" a XII. századtól a XV. századig szinte korlátlanul uralták nemcsak a hazai, hanem a szomszédos piacokat is hatalmas posztótermelésükkel. Gazdasági szerepüket a történetírás gyakran veti egybe a toszkán nagyvárosokéval. Azt valóban el lehet mondani, hogy mindkét terület ipari szervezeti formái már fejlődésük korábbi szakaszában is mutattak bizonyos tőkés vonásokat: részben bérmunkát is felhasználtak, részben maguk is a kereskedő patríciusoktól kezdtek függeni.13 Egyéb tekintetben azonban lényeges különbségek választják el őket. Ha meg akarjuk érteni a flandriai feudalizmus bomlását a városokban, a céhiparban, mint a tőkés termelési viszonyok kibontakozásának talaját, akkor különös figyelmet kell szentelni három olyan vonásnak, mely a flamand ipar helyzetét és szerkezetét jellemezte az említett nagyvárosokban, már jóval a XV. század előtt. Először: a céhszervezet rendkívül szívósan védekezett a kereskedelmi tőke mindenféle beavatkozásával szemben, és e harcát kivételes politikai hatalommal a kezében vívta. Másodszor: a flamand posztóipar az angol gyapjú függvénye volt. Harmadszor: a hagyományos nagyvárosi ipar már korán szemben találta magát az életképes vidéki (kisvárosi, falusi) textilipar-6 H. Fierens-Gevaert: Psychologie d'une ville. Essai sur Bruges. Paris, 1901. 62—63 1. 7 J. \Lestocquoy : Les villes de Flandre et d'Italie sous le gouvernement des patriciens (XI—XV. siècles). Paris, 1952. 8 R. de Roover : Money, banking and credit in medieval Bruges. Chicago. 1942. 9 H. van Werveke : Bruges et Anvers. Huit siècles de commerce flamand. Bruxelles. 1944. 46—47. 1. 10 E. Lucka : Die grosse Zeit der Niederlande. Wien. 1936. 37. 1. 11 Bruges kulturális, művészeti fejlődésére: Fierens-Gevaert: Psychologie d'uDe ville. 105. skk. 1. 12 Karel Engelbeen : Flämische Wirtschaftgeschichte („Flämische Schriften"). Jena. 1942. 19. 1. 13 Lestoocquoy : i. т., V. I. Rutenburg tanulmányai a XIV. századi perugiai, sienai felkelésekről a Szrednyie Veka 1953 (III.) és 1955 (VI.)-ös köteteiben, valamint Csisztozvonov vita-cikke: Szrednyie Veka VI. 372—377. 1.
