Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 239 ral, az ellene való küzdelem méginkább megmerevítette annak céhprivilégiumokra alapozott életét. Mielőtt a XV—XVI. században érezhetően előretörő új erők vizsgálatához hozzákezdenénk, a körülmények történeti fejlődésére kell néhány pillantást vetnünk. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni annak a fordulatnak a jelentőségét, mely Flandria nagyobb városainak társadalmában 1300 táján végbement. A Hainaut-val egyesült tartományra már a XII. században egyre fokozódó veszélyt jelentett a hatalmát megszilárdító francia királyság. A század végén IX. Baudouin flandriai gróf Oroszlánszívű Richárd angol királlyal kötött szövetséget a közös ellenség ellen. A meginduló harcokban egyelőre Fülöp Ágost fegyverei győzedelmeskedtek Anglia, Flandria, Brabant, Holland, Limbourg és Namurois tartományok koalíciója felett (Bouvines, 1214). A XIII. században a flamand nagyvárosok megerősödése maga után vonta a városi partikularizmus felfokozódását is, ami a gróffal szembeni ellenállásban fejeződött ki. A városok vezető politikai erejét a kereskedő patriciátus képezte, mely a francia királyban látta támaszát a központi hatalom ellenében. Gui de Dampierre fejedelem ugyan a lázadó gandi magistratus fellépését az I. Edward angol királlyal kötött 1296-os szövetséggel próbálta ellensúlyozni, de az angolok és franciák csakhamar különbékét kötöttek egymással, Flandria pedig ki lett szolgáltatva Szép Fülöp francia király támadó terveinek, melyek a flamand terület megszállásában valósultak meg.14 A kereskedő gildák ebben az időben már maguk alá rendelték az iparosok jelentős részét, elvágták őket a piactól, felügyeletet gyakoroltak felettük. A gazdag kereskedők (coomannen) uralma ellen lázongtak a mesterek, de az ellenük való fellépés tömegerőit a szegényedő, külvárosokban elhelyezett kézművesek alkották. A céhek és a plebejusok osztályharca szükségszerűen irányult a patríciusok (Leliaerts) hatalmát fenntartó francia megszállók ellen. Az 1302 májusi bruges-i népfelkelés („bruges-i hajnali mise"), majd az ezt követő courtrai-i győzelem a franciák felett megsemmisítette a kereskedő patriciátus és a Londoni Hanza eddigi uralmát. Még az év augusztus 1-én deklarálták az iparos mesterek közvetlen bevásárlási jogát.1 5 Az a tény, hogy a kézművesek a takácsok doyenjeinek és az esküdteknek a kezébe adták a hatalmat, mindjárt éreztette hatását. E vezető réteg a frissen megszerzett jogok és hatalom birtokában támadást intézett Holland és Zeland ellen, hogy a nagy folyók torkolatát kereskedelmi célokra megszerezze.1 6 Ez az 1304-es vállalkozás kudarcot vallott, ami lehetőséget adott Szép Fülöpnek az ellentámadásra. Az 1305-ös béke bizonyos kompromisszum-félét eredményezett társadalmi téren: a forradalmi takács-kormányzat megszűnt, a patrícjugolf^befolyást nyertek a városok irányítására, de a kereskedő gildäk*nem4$tteKv'íss'z^lftíítva és a céhek beszerzési joga, autonómiája megmaradt. A politikai irányítás megoszlott a céhek vezetői és a patríciusok (poorters) között, akik visszavonultak a kereskedéstől a politikai életbe és földeket vásároltak. Ezt a helyzetet kifejezi a nagyvárosok alkotmánya is. Legjellegzetesebb Ypres-é, melyben 4 testület van: 1. a patrícius poorterie-vel együtt a mészáros, halász, kelmefestő és posztónyíró céh, 2. a takácsok céhe, 3. a kallózók céhe, 4. a többi céh. Tehát a posztóipar két vezető céhe különleges pozíciót foglal el. 14 J. David : Manuel de l'histoire de Belgique. Louvain. 1853. 5. éd. 68—85. 1. 16 H. Pirenne : Histoire de Belgique. II. 61—62. 1. 16 E vállalkozás gazdasági színezetét aláhúzva H. Riemans : Les Pays-Bas dans le monde. Paris. 1939. 22. 1.
