Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAE TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 237 Dolgozatunk éppen ezen a téren próbál egyes összefüggésekre rávilágítani. inkább egyes feladatokat kitűzni, mintsem megoldani. Ehhez egyik legjobb történeti anyagnak és példának éppen a híres flamand posztóipar bonyolult fejlődésmenetét tekinthetjük, különösen annak XVI. századi fázisában, amikor az a kérdés vetődött fel, hogy megvannak-e a tőkés manufaktúrák széles kibontakozásának feltételei Flandria posztógyártásában Európa tőkés korszakának hajnalán és kezdetén. 1. A flamand nagyvárosok posztóiparának lehanyatlása A belga nép középkori történetének sajátosságai érthetővé teszik, hogy világhírű tudósa, H. Pirenne miért foglalt állást a kereskedelmi tőke elsősége mellett a kapitalizmus kialakulásának folyamatában.1 Ez az egyoldalú nézőpont nagyrészt abból a tényből adódik, hogy a németalföldi ipar fejlődéstörténetét rendkívüli mértékben befolyásolta a közeli nagy országokkal, a kontinens egyes régióival, majd később más világrészekkel folytatott áruforgalom alakulása. A külkereskedelem általános, „civilizáló hatásán" (Marx) túlmenően itt olyan körülményekről van szó, melyek átjáró-összekapcsoló-közvetítő területté avatták a középkori Belgiumot. Nem ok nélkül hasonlítja Kautsky e kis országot az ókori Palesztinához, éppen az említett szerep alapján.2 Ugyanez magyarázza azt is, hogy főleg az angol, francia, német külpolitika áttevőin keresztül miért került e terület a középkori Nyugat-Európa legfőbb eseményeinek előterébe, főleg az angol-francia százéves háború időszakában. A földrajzi adottságok egyedül nem elégségesek ahhoz, hogy a csillogó középkori múlt valóságos hátterét és okait megvilágíthassuk, bizonyos hanyatlási tendenciák lényegét megérthessük. Főleg áll ez a belga városok középkori nagyságára, mely joggal adta Pirenne tollára a tételt, hogy e városok a jövő Európa fejlődésének „kísérleti telepét" (champ d'expérience) alkották.3 A belső tényezők döntő jelentőségét éppen a fejlődés élén álló flandriai nagyvárosok története húzza alá, ezek közül is főleg a két nyugat-flandriai város, Bruges és Ypres példája igen tanulságos, főleg ha fejlődésüket a körzetükkel való összefüggéseiben vizsgáljuk, és nem tesszük magunkévá sok belga történész károsan egyszerűsítő nézetét, mely szerint Flandria története azonos néhány nagyvárosa történetével.4 A Lys folyó és az Északi-tenger alsó végződése között elterülő Nyugat-Flandria a középkori Európa fontos emporiuma volt a gazdag itáliai kereskedő városok mellett. Az Angliával kereskedő francia kereskedők a Londoni Hanzának vagy Flamand Hanzának nevezett szövetségben tömörültek, melynek élén Bruges és másodsorban Ypres állott. Bruges ekkor Damme kikötőjén keresztül közvetlen összeköttetésben volt a tengerrel, ide özönlöttek a hajók Európa minden részéből, megrakva értékes áruikkal. Amint Guillaume le Bretontól megtudjuk, Magyarországról főleg állatbőröket importáltak,5 majd az arany és 1 Bírálatát adja Procacci : Du féodalisme au capitalisme. Pensée 1956. jan.-fevr. 11. 1. Polgári részről—R. Roover: Anvers comme marché monétaire aù XVI. siècle. Revue Belge. 1953, N. 4. 1003—1004. 1. 3 K. Kautsky : Serbien und Belgien in der Geschichte. Stuttgart, 1914. 48. 1. Marx kifejezése: Grundr. der pol. Ök. Berlin, 1953. 168. 1. 3 Histoire de Belgique. П. 1922. 28—30. 1. 1 Szó szerint megfogalmazza E. Baie : Le siècle des gueux. I. Bruxelles. 9. 1. 5 Eugene Gens : Histoire du comté de Flandre. II. Bruxelles. 52. 1.
