Századok – 1961
Tanulmányok - Orosz István lásd Szabó István - Pach Zsigmond Pál: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongresszuson 225
A XV—XVIII. SZÁZADI AGRÁRFEJLŐDÉS A STOCKHOLMI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSON 235 Mottek — utóbbi a berlini Közgazdasági Főiskola gazdaságtörténésze, egy modern, marxista Deutsche Wirtschaftsgeschichte szerzője—és jómagam is pontatlannak , túlzónak minősítettük a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetről — szóval: nemcsak az eredeti tőkefelhalmozás megindulásáról," hanem a tőkés termelésre való áttérés megindulásáról — beszélni a XVI—XVIII. században Közép- és Kelet-Európa országaiban. Eléggé általános volt körünkben az az álláspont, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetnek csupán előzményeiről, előkészítéséről, előtörténetéről van szó ez idő tájt az ériníett területeken, a kapitalizmus elemeinek megjelenéséről a feudális renden belül; a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet szoros értelemben csak a XVIII. század utolsó évtizedeitől veszi kezdetét ezekben az országokban. Végül a harmadik tény, amelyre utalnom kell, az, hogy az újkori szekció gazdaságtörténeti ülésén lényegében csak a marxista hozzászólók folytattak érdemi polémiát a marxista referátummal és korreferátumokkal. Előadásom végéhez érve, most immár befejezhetem hát azt a mondatot, amelyet korábban, a csattanót későbbre tartogatva, megszakítottam. Szóval, —a gazdaságtörténeti konferencia idevonatkozó alapreferátumát bu&soá szerző készítette; itt a vita fővonalát marxistáknak erőteljes polemikus fellépése jellemezte; a kongresszusi szekció gazdaságtörténeti ülésének alapreferátumát és több korreferátumát marxista történészek tartották: itt a vita súlyát . . . ugyancsak marxista részről adták meg. Félreértés ne essék: nem arról volt szó, mintha a polgári gazdaságtörténészek netán bojkottálták volna ezeket az előadásokat, vagy nem óhajtottak volna megvitatásukban részt venni. Távolról sem! Jónéhányan szólaltak fel mind a referátum, mind a korreferátumok vitájában is; de vagy jellegtelen, vagy — bocsánatot kérek — eléggé érdektelen mondanivalóval. Hermann Kellenbenz, a nürnbergi Közgazdasági- és Társadalomtudományi Főiskola professzora pl. — aki egyébként a gazdaságtörténeti gyűjteményes kötetben érdemleges tanulmányt tett közzé a Gutsherrek-junkerek ipari-kereskedelmi tevékenységéről, ha éppen nem is határolva el magát bizonyos apologetikus szándékoktól — a kongresszusi vitán immár csak a svéd—finn határőrvidék agrárstruktúrájának felvetésével igyekezett hozzájárulni a problematika tisztázásához. Még kevésbé lehet érdekesnek minősíteni az „ősamerikai" Jánosi-Engel professzor (Washington) hozzászólását, aki — politikai célzattól bizonyára nem mentesen — Széchenyi agrárpolitikai programja értékelésének elmaradását vetette a XV—XVII. századbeh magyar agrárfejlődéssel foglalkozó előadásom szemére. Vagy pedig — enyhén szólva — groteszkül ható kritikai felszólalások hangzottak el részükről, mint pl. ama délies temperamentumú, bár angol gazdaságtörténészé (P. Laslett), aki Klímáékkal szemben azt a fő aggályt hangoztatta, hogy eltúlozzák az angliai fejlődést, mert higgyék el neki, ő megállapította, hogy Angliában még a XVII. században sem lehet osztálytagozódásról beszélni, csak családi-vérségi kapcsolatokról-közösségekről. . . Tisztelt Hallgatóság! Tisztelt Társulat! Elöljáróban arról a lehetőségről beszéltem, amelyet a stockholmi viták nyújtottak a marxista és a burzsoá történettudomány erőviszonyainak lemérésére. Azt hiszem, az elmondottak alapján Önök is arra az eredményre jutnak, hogy az erőviszonyok számunkra éppenséggel nem kedvezőtlenek. Bízvást juthatnak erre a megállapításra még akkor is, ha levonják beszámolómból azt az adag ,,élményszerűséget", amely ilyenféle esetekben csaknem elkerülhetetlen. PACH ZSIGMOND PÁL
