Századok – 1961

Krónika - Beszámoló kandidátusi disszertációk vitáiról - 215

KRÓNIKA 215 mazható. Bizonyos sajtóanyagoknak levéltári anyagokkal való együttes közlése — ami elsősorban a legújabbkori publikációknál jön tekintetbe — még nem teszi népszerűvé a kiadványt, lia egyébként megfelel a tudományosság igényeinek, a forráskiadás elvi és módszertani követelményeinek. A Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális sajtója például - hangoztatta — majdnem olyan egyedi, mint egy irat, s n^m egy esetben legalább annyira hiteltérdemlő a munkásmozgalom történetét illetően, mint a Horthyrendőrség jelentései. Gábor Sándorné a továbbiakban Karsai Elek korreferátumának azzal a megállapításával vitatkozott, hogy bizonyos népellenes szólamokat ki kell hagyni a közölt iratokból. Az 1954 után megjelent munkásmozgalmi kiadványok — mondotta — azt mutatják, hogy jól szerkesztett kötet „elbírja" az ilyen részleteket, hiszen a közölt dokumentumokból, a kötet bevezetőjéből és a jegyzetekből úgyis a történeti igazságnak megfelelő kép rajzolódik ki. Végső esetben Gábor Sándorné inkább a problematikus irat egészének kihagyását javasolta, semhogy önkényes csonkítással a szerkesztő bizalmatlanságot keltsen a forrásanyag hitelessége iránt. Győr fi Sándor, az Országos Levéltár munkatársa a forráskiadási munka átmeneti elakadásában a Tudományos Akadémia felelősségét hangoztatta. Néhány évvel ezelőtt olyan vélemények is elhangzottak — mondotta —, hogy a forráskiadványok számának emelkedése a polgári objektívizmusnak adna történettudományunkban teret. Ezzel szemben Gvőrfi Sándor a szomszédos népi demokráciák és a Szovjetunió példájára hivatkozott, ahol a XX. kongresszus óta a forráskiadványok száma kb. tízszeresére emelkedett. A hozzászólások elhangzása után* a referátum és a korreferátumok készítői válaszoltak a vitaülésen felvetődött néhány kérdésre. A vitaülés tanulságait Ember Győző foglalta össze. Bejelentette, hogy a vitán elhangzott főbb szempontokat a Társulat elnöksége elé terjeszti, majd az ülést bezárta. BESZÁMOLÓ KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓK VITÁIRÓL 1 R. Várkonyi Ágnes disszertációja — ,,Tlialy Kálmán és történetírása" — a kuruc kor historikusa életművének elemzésével, a történetíró és kora, osztálya és szellemi környezete közötti bonyolult kölcsönhatások feltárásával jelöli ki azt a helyet, melyet Thaly Kálmán a magyar történetírás történetében és a dualista monarchia magyar politikai életében elfoglalt. A disszertáció jelentősége abban foglalható össze, hogy a Thaly személyével és' munkásságának értékével kapcsolatos számos félreértés után elsőízben nyúl tudományos igénnyel, a marxista kritika fegyverével a középnemesi romantikus-nacionalista történetszemlélet e nagyhatású képviselőjéhez, s életművének negatívumaiban egy hanyatló társadalmi osztály történelmi és szellemi csődjét is megmutatja. A diszertáció első fejezete az 1867-es kiegyezésig követi nyomon a fiatal Thaly életútját. Működésének, közéleti szereplésének ez az első korszaka az 1859 — 61. évi Habsburg-ellenes nemzeti és ifjúsági mozgalmakban való részvételét, sikertelen kültői próbálkozásait, múlt felé fordulását és első nagvobbszabású történeti művének, a Bottyánéletrajznak megírását foglalja magába. A disszertáció behatóan foglalkozik a magyar történetírás korabeli helyzetével, főbb irányzataival és bő teret szentel a Szalay László és Thaly Kálmán között kialakult mester—tanítvány kapcsolatnak. Várkonyi hangsúlyozza, hogy bár Szalay László az, aki mellett a fiatal Thaly kezdő történészlépéseit megtette, ez utóbbi mind a történelemről alkotott felfogásában, mind kutatási módszerében hamarosan letért arról az útról, melyen nagy elődje járt. Disszertációja második fejezetében R. Várkonyi Ágnes Thaly Kálmán kiegyezés körüli és utáni tevékenységével foglalkozik, s kiemeli azokat a mozzanatokat, amelyek történetírását a középnemesség társadalmi és politikai törekvéseinek jellegzetes kifejezőivé teszik. Értékeli sok tekintetben jelentős történész-szervezőmunkáját, melyet a Magyar Történelmi Társulat titkáraként és a Századok szerkesztőjeként kifejtett. Elemzi forráskiadói tevékenységét, rámutat annak hiányosságaira. Thaly életművével, illetve a korabeli magyar történettudomány egészén belül elfoglalt helyével kapcsolatban behatóan *A felsoroltakon kívül a vitán felszólaltak még Lederer Emma, Bárczy Géza és Váczy Péter professzorok, továbbá Horváth Miklós, a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója. Minthogy hozzászólásuk szövege nem érkezett be, ismertetésüktől — sajnálattal — el kellett tekintenünk.