Századok – 1961
Történeti irodalom - A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. Hatodik kötet. A Magyar Tanácsköztársaság (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 174
TÖRTÉNETI IRODALOM 175 Merész és sokak által nyilván vitatott a szerkesztőknek az az elve, hogy e periódusokon belül sem tematikailag csoportosítva, hanem napról-napra, időrendben adják közre a legkülönbözőbb azonos keltezésű iratokat. Ezt a szokatlan eljárást előszavukban indokolják is, elsősorban az anyag természetére hivatkozva, hogy ti. egy-egy jelentésben vitában stb. nem választódnak szét tematikailag a problémák, hanem a különböző kérdések egyszerre jelennek meg. Ez feltétlenül olyan érv, amelyet méltányolni kell. De ha ezt mégsem fogadnánk el, az eredmény, amely az anyagközlésnek ezzel a módjával megszületett, önmagában véve helyessé, indokolttá teszi eljárásukat. Az eredmény ugyanis az, hogy a 900 dokumentum nem tematikailag szabályos, de statikus, élettelen anyaggá áll össze, hanem minden kommentár és magyarázgatás nélkül a lüktető, sokszínű, tennivalóktól, problémáktól, eredményektől és kudarcoktól vegyes mindennapi életet tárja elénk. Ebből az időrendi elvből következik, hogy a Tanácsköztársaság végzett munkája, az egyidejűleg végrehajtott intézkedések komplexuma vizuálisan is előttünk áll. A március 23-i iratok például nemcsak a Tanácsköztársaság és a nemzetközi munkásmozgalom kapcsolatára, a hatalom átvételének eseményeire vetnek fényt, hanem már olyan intézkedésekre is, mint a svábhegyi gyermekszanatórium megnyitása. Egy olyan szürke napon, mint pl. június 21-е, olyan események vannak egymás mellett, illetve egyidejűleg, mint az északi front katonai eseményei, rendelet a munkásmozgalmi (proletár) múzeum felállításáról, a magántulajdonban levő termelőeszközök igénybevételéről, a bányászok fellépése a termelés növeléséért, intézkedés a beteg Szinnyei Merse Pál ellátásának biztosítására, jelentések a vidéki ellenforradalmi akciókról, stb. Ennek az elvnek az érvényesítése mellett az összeállítók — igen helyesen — csatoltak a kötethez egy tematikus tartalomjegyzéket is, amely megkönnyíti az egyes kérdésekre vonatkozó iratok kezelését. Nagy kár, hogy e tematikus tartalomjegyzék az iratszámoknál nem jelzi a két félkötetet, mert így nehéz fejben tartani, melyik dokumentum tartozik az első, illetve második kötethez. Az igényességet mutatják a köteteket kiegészítő egyéb segédletek is. Időrendi áttekintést kapunk nemcsak a hazai munkásmozgalom, de a korszak legfontosabb nemzetközi eseményeiről is. Nemcsak az oktatásban dolgozók, az érdeklődők, de a kutatók is haszonnal forgathatják a Tanácsköztársaságra vonatkozó szemelvényes bibliográfiát, amely közli részben a Tanácsköztársaság idején megjelent brosúrákat, könyveket, részben pedig az 1919-től 1945-ig, illetve 1959-ig megjelent legfontosabb művek t, külön csoportosítva a kommunista kiadványokat. Annotált bibliográfia tájékoztat a proletárdiktatúra idején megjelent újságokról, sőt azokról is, amelyeket csak különböző forrásokból ismerünk. Csatlakozik a kötethez névmutató is, amely azonban — eltérően a korábban sokszor tapasztalt válogatástól — minden, a kötetben előfordult személyt feltüntet, annak ellenére, hogy igen sok esetben nem sikerült a névnél többet adni. Nem maradt el természetesen a helynévmutató sem. Új eljárása a szerkesztőknek az is, hogy jegyzékben foglalták össze azoiiat a dokumentumokat (a forrásokat megjelölve), amelyeket más kötetekből vettek át. A külföldi kutatók számára nyújt segítséget az orosz nyelvű tartalomjegyzék. A kötet terjedelme, merész szerkesztése, gazdag apparátusa önmagában véve is jelzi annak érdemeit, tükrözi azt az igényességet, fejlődést, mely történetírásunkban, ezen belül a munkásmozgalom történeténei: művelésében, immár követelménnyé lett. Mindez azonban nem elégíthetne ki bennünket, ha a válogatás s a szerkesztés tartalma nem jelentene lényeges előrelépést a korábbiakhoz képest. Itt látszik elsősorban, mennyire tudjuk érvényesíteni a marxista történetírásnak a munkásosztály álláspontjáról megnyilatkozó tudományos pártosságát, mennyire tudjuk megközelíteni magát a történelmi valóságot. Eredményeinket ebben a vonatkozásban már számos kiadvány bizonyította (pl. a Magyar Vörös Hadsereget, a Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját bemutató dokumentumgyűjtemények és azok előszavai stb.). Általános, összefoglaló forráskötetben azonban itt jelentkeznek először, mégpedig úgy, hogy a szerkesztők tudatosan törekedtek a fenti elvek érvényesítésére: ,,Az olvasó nagyobb bizalommal használja a forráspublikációt — mondja az előszó —, mint az egy ember nézőpontját tükröző monográfiát. Ez a bizalom nagy felelősséget ró a dokumentumkötet szerkesztőire, mert tudják, hogy bár a közölt dokumentumok hitelesek, különböző szempontok szerint történő jobb vagy rosszabb kiválogatásuk éppen úgy módot ad az események szubjektív eltorzítására, mint az önálló feldolgozás. A kötet szerkesztői ennek tudatában igyekeztek elkerülni mind az egyoldalú válogatást, mind a megtalált dokumentumok válogatás nélküli közlését, ami i lyen nagy anyagnál különben is alig lehetséges. A tudományosság követelményeit kívántuk szem előtt tartani, amikor nem aszerint válogattunk, hogy milyen problémákról találunk könnyebben vagy tömegesebben anyagot, hanem az események történelmi jelentősége és fontossági sorrendje szerint."
