Századok – 1961
Történeti irodalom - A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. Hatodik kötet. A Magyar Tanácsköztársaság (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 174
176 TÖRTÉNETI IRODALOM 176 Nincsen mód arra, hogy a kötet egész anyagát sorra véve részben e törekvés megvalósítását vegyük számba, részben pedig azt foglaljuk össze, mi mindent tárnak fel az iratok, hisz ez utóbbi a Tanácsköztársaság történetének fővonalait adná meg. Éppen ezért csupán néhány megjegyzést füzünk az anyaghoz. A szerkesztők önmagukkal szemben támasztott követelménye tükröződik az iratok megoszlásában is az egyes periódusok között (1. — 228, 2, —143, 3. — 246, 4, —149, 6, —134 irat). Így a hatalom átvételét követő nagy építőmunka (1. periódus), valamint az intervenció okozta májusi válság leküzdése és a nagyszabású katonai sikerek (3. periódus) kapják — méltán — a leggazdagabb anyagot. A júliusi hetekre vonatkozó iratanyag mennyiségileg viszonylag a legkisebb : mégis olyan időszakra világít rá, amely az eddigi irodalomban részletes tárgyalást alig-alig kapott. A kötet a hétköznapok munkájának bemutatása mellett (pl. 770, 819, 840 stb. dokumentumok) a Vörös Hadsereg vezérkarában szervezkedő árulókra és a jobboldali szociáldemokraták mesterkedéseire is meggyőző, bizonyítóerejü dokumentumokat ad (803, 804 stb.), amelyek a szélesebb közönség előtt mindeddig ismeretlenek voltak. A közreadott rendeletek és utasítások, a végrehajtásukról beszámoló vidéki jelentések és fővárosi összefoglalók, a korabeli statisztikák alapján minden olvasó előtt kibontakozik a munkásállam alkotómunkája és eredményei. Ezeket az eredményeket az utókor annál inkább megbecsüli, mert mellettük ott látja az ellenforradalom agitációs és szervezőmunkájára, a jobboldali szociáldemokraták mesterkedéseire (pl. 783, 841, 864 stb. iratok) s a munkáshatalom saját gyengéire vonatkozó iratokat is. Ebből következően a Tanácsköztársaság államára (ezen belül a Kormányzótanács ülései, a tanácsválasztás, a tanácsok tevékenysége, az igazságszolgáltatás, a vöiösőrség), a pártra, a gazdaságpolitikára (ipar, agrárpolitika, pénzügyek, kereskedelem, közellátás), a munkabérekre és munkaviszonyokra, a művelődéspolitikára (oktatás, propaganda, tudomány, kultúra, népjólét, állam és egyház), a Vörös Hadseregre (szervezése, hadműveletei), a nemzetközi proletariátus és a Tanácsköztársaság viszonyára, a Tanácsköztársaság külpolitikájára, a nemzetközi frakciókra és a nemzetiségekre, a szakszervezetekre, az ifjúmunkás- és nőmozgalomra, a nemzetközi imperializmus munkáshatalomellenes tevékenységére, az ellenforradalomra vonatkozó iratok, valamint a Tanácsköztársaság rendeletei sokoldalúan, reálisan mutatják e történelmi periódust. A legtöbb anyag a Vörös Hadseregre, majd — arányait tekintve — a Tanácsköztársaság államára, a gazdaságpolitikára, művelődéspolitikára vonatkozik. Ezekhez képest a többi témakör lényegében véve arányosan oszlik meg. Talán azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy esetleg még nagyobb mértékben lehetett volna támaszkodni már megjelent dokumentumkötetek anyagára (pl. művelődés- és szociálpolitika stb.) s több teret adni például olyan tárgyköröknek, mint az ipar stb. A sokoldalú, hiteles ábrázolásra törekvés eredménye, hogy a Tanácsköztársaság vezérkarában megvolt ellentétek, viták bemutatásakor a szerkesztők mind a pozitív, mind a negatív megnyilatkozásokat közreadják. Különösen tanulságosak, s a legszélesebb közönség számára is érdekesek a májusi válságra vonatkozó jegyzőkönyvek, a pártkongresszus, valamint a Tanácsok Országos Gyűlésének vitaanyaga. Ezeket a lehetőség szerint igen nagy terjedelemben, a legkülönbözőbb álláspontokat sokoldalúan bemutatva közlik. Egyáltalában megjegyzésre méltó, hogy az iratközlésnél teljességre törekedtek a terjedelemszabta korlátok között, s hogy a kihagyás — rendszeres ós következetes feltüntetése mellett — a lényegtelen, adminisztratív, ügyrendi stb. részekre vonatkozik. Az iratanyag egy része olyan problémakörökre vet fényt, amelyek eddig a szélesebb közönség előtt szinte teljesen, vagy ha a probléma nem is, de az iratok feltétlenül ismeretlenek voltak. Ezek között első helyen kell szólni a földkérdésről, a Tanácsköztársaság egyik legfontosabb problémájáról. Túl az április 3-i földtörvényen, a szövetkezetek működésén, megismerjük azokat a vitákat (50, 119. dokumentumok), melyek megelőzték az áprilisi földtörvényt, s amelyek kommunisták és szociáldemokraták állásfoglalását egyaránt élesen megvilágítják, s így az ítéletet e kérdésben megkönnyítik. Ezek mellett képet kapunk arról is, mennyire ismerték fel a Tanácsköztársaság vezetői a földkérdésben elkövetett hibát, hogyan igyekeztek ezt korrigálni földosztást lehetővé tevő rendelettel, legelőigény kielégítésével, és még egyéb módokon (149, 294, 428, 443, 452 stb.). De rávilágítanak az iratok további, nem kielégítően feltárt és ismert problémákra is, mint amilyen például az északi hadjárat során felszabadított területek élete (pl. 562), a Szlovák Tanácsköztársaság létrejötte, tevékenysége (561, 695); az északi területek kiürítése, a visszavonulás és ennek hatása (714, 753, 781 stb.) valamint a júliusi katonai események (813, 829 stb.).
