Századok – 1961

Történeti irodalom - Molnár Erik: A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája (Ism. Ránki György) 170

TÖRTÉNETI IRODALOM 173 kapitalizmustól teljesen elszakítva fejti ki és nem mutatja meg, hogy a kapitalizmus «gyes tendenciái mennyiben módosulnak az állammonopolista kapitalizmus jelenségei következtében. Maga az állammonopolizmus kifejtése is bizonyos hiányérzetet kelt bennünk. Nem értünk egyet azzal a kategorizálással, mely szerint az állami beavatkozás két alapvető formában — a kapitalista állam által fenntartott gazdasági üzemek, illetve a kapitalista állam szabályozó baavatkozása a gazdasági él: tbe — jelenik meg. Ez a különösen Snejerson által a 40-es évek végén képviselt felfogás részben nem is por top, hiszen az utóbbi évek jelenségei arra engednek következtet ni, hogy az első formának nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani, vagy legalább is nem lehet a másodikkal egyenrangúnak tekinteni. Egyébként ez a meghatározás éppen csak egyes jelenségeket ragad ki, de elhallgatja a lényeget, hogy az állammonopolista kapitalizmus — ellentmondásokkal telve ugyan — mindinkább áthatja a kapitalizmus egészét és ebben az értelemben a korábbi időszakokhoz képest nem csupán mennyiségi fejlődésről van szó. Ebben a fejezetben vizsgálja a munka a kapitalizmus általános válságának kérdését. Joggal kritizálja azokat a munkákat, melyek Sztálinnak a két világháború közötti ^ fejlődéséből levont tételeit a kapitalizmus általános válsága általános ismérveinek óhajtják felfogni és ezek teljes érvényét — felettébb kétes eredménnyel — bizonyítani kívánják. Nem állítható azonban, hogy Molnár Erik felfogása az általános válságról minden szempontból kielégítő lenne. Molnár Erik szerint a kapitalizmus általános válságának csak politikai tartalma van, amit az is bizonyít — mondja —, hogy a Sztálin által felállított gazdasági ismérveket az utóbbi másfél évtized nem igazolta. Úgy gondoljuk azonban, anélkül, hogy a gazdaság primátusának elméletét mechanikusan alkalmaznánk, felvetődik, lehetséges-e egyáltalán a kapitalizmus politikai válságáról beszélni anélkül, hogy ne vetődjék fel, milyen gazdasági tényezők idézték elő, játszottak közre a kapitalizmus általános politikai válságának létrejöttében s vajon nincs-e a politikai válságnak gazdasági alapja. (Ezen nem a gazdasági következményt értem, melyről a szerző is ír.) Keynes és követői bizonyos mértékig éppen az általános válság gazdasági oldalát tartották szem előtt (egyébként a munka is a kapitalizmus általános gazdasági válsága elméletének nevezi a keynesizmust), midőn szakítottak a XIX. szádad második felének és a XX. század uralkodó felfogásával, a vulgáris közgazdaságtan által fennen hirdetett klasszikus egyensúly elmélettel és elismerik, hogy a kapitalista gazdaság belső erői nem alkalmasak már az egyensúly megteremtésére és a kapitalizmus létét, fennmaradását csak külső erő (nézetük szerint a kapitalista állam) beavatkozásával lehet biztosítani. A magasszínvonalú munkából csupán néhány olyan kérdést emeltünk ki, melyek megoldása nézetünk szerint még további kutatásokat és vitákat igényelnek. Természetesen azon új tételek között is, melyek számunkra meggyőzőeknek tűntek, nem egy fog még a marxista közgazdaságtan vitáinak középpontjában állni. De úgy gondoljuk, a hatalmas feltárt új anyag, a számos új elméleti tétel mellett éppen ez adja meg Molnár Erik könyvének különös jelentőségét. Ez a könyv gondolkodásra késztet és óriási mértékben előrelendítheti és reméljük előrelendíti a jelenkori kapitalizmus problémáinak vizsgálatát. S ha a további kutatások a munka néhány megállapításának módosítását tennék is szükségessé, — mintahogy a könyv megjelenése és a recenzió elkészülte után megjelent Moszkvai Nyilatkozat néhány kéidesre vonatkozóan fel is hívta a figyelmet a módosítások szükségességére — az nem csökkentheti érdemeit, nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy Molnár Erik könyve a modern kapitalizmusra vonatkozó magyar és nemzetközi politikai gazdaságtani irodalom jelentékeny alkotása. RÁNKI GYÖRGY