Századok – 1961

Történeti irodalom - Molnár Erik: A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája (Ism. Ránki György) 170

172 TÖRTÉNETI IRODALOM 172 mindenekelőtt éppen a legújabb háború utáni ciklus elnagyolt megoldását kell szóvátennünk. Ez annál inkább sajnálatos, mivel a háború utáni ciklus problémái a marxista közgazdaságtudomány vitáinak középpontjában állanak. Molnár Erik álláspontjával az 1948-as és 1953-as visszaesést illetően nagy vonalakban egyet lehet érteni. Az érvelés egyes állításai azonban — nézetünk szerint — vitathatók. Gondolunk itt elsősorban arra, hogy Molnár Erik a termelés szabálytalan visszaesését és a válság közti különbségtétel céljából túlhangsúlyozza a válság — eme alapjában gazdasági folyamat — politikai ismérveit, sőt egyes fogalmazásoknál a politikai megrázkódtatást, az osztályöntudat erősödését a válság szinte legfontosabb ismérvének tekinti. Pedig ismeretes, hogy a válság, a nyomor nem mindig balra, sok esetben jobbra is tolta a tömegeket s nem minden gazdasági válság járt együtt forradalmasodással. Úgy gondoljuk, hogy Molnár Erik álláspontjának igazát a gazdasági adatok bővebb felhasználásával meggyőzőbben tudta volna igazolni. A munkásosztály elnyomorodásának kérdése szintén a marxista közgazdasági irodalom egyik legfontosabb problémája. Molnár Erik munkájának következő fejezete a munkaerő kereslet és kinálat viszonyainak alapos s újszerű elemzésével és a béradatok és az osztályharc tényeinek gazdag felhasználásával nyújt képet a XIX. század közepétől napjainkig az angol és amerikai munkásosztály helyzetének alakulására. Molnár Erik adatai az angol és amerikai munkásosztályra vonatkozóan azt bizonyítják, hogy e két vezető tőkés ország viszonylatában nem beszélhetünk a munkásosztály abszolút elnyomorodásáról. Ugyanakkor Molnár Erik e kérdést rendkívül differenciáltan tárgyalja, megmutatja, hogy a XIX. század második felében alapjában gyorsabb volt a reálbérek növekedése, mint a XX. században, másrészt a munkásosztály egyes rétegeinek helyzete is differenciáltan alakult. A szerző végül utal arra is, hogyha általában nem is, a tőkés fejlődés egyes szakaszaiban még Angliában és Amerikában is beszélhetünk a munkásosztály helyzetének abszolút rosszabbodásáról. Molnár Erik fejtegetései ebben a vonatkozásban a reálbér számításokon alapulnak. A szerző természetesen utal arra, hogy a reálbér nem egyedüli mércéje a munkásosztály helyzetének, viszont kétségtelen, hogy a legfőbb tényezője és tegyük hozzá, lényegében egyedüli mérhető és összehasonlítható tényezője. Helyeselhető továbbá, hogy Molnár Erik szembeszáll a munkaerő történelmileg növekedő értékének sok esetben ködös és nem megfogható alkalmazásával. ,,A tőkés világgazdaság fejlődése" c. fejezet az ipari termelés alakulását nem csupán Anglia és Amerika, hanem szinte valamennyi tőkés ország viszonylatában tárgyalja. Ennek során foglalkozik avval a törvényszerűséggel, mely a fejlett országok ipari fejlődési ütemének lelassulását meghatározza. A csökkenő akkumuláció törvényével magyarázza ennek egyik legfőbb okát. ,,Az iparban befektetett tőkét, szerves összetételének emelkedése mellett — ceteris paribus — nem lehet állandóan ugyanabban az arányban növelni, hanem ezt az arányt csökkenteni kell, mert előbb-utóbb felemészti a tőkés személyi fogyasztásra szánt jövedelmét." A könyv új megállapításai közé tartozik, hogy az egyenlőtlen fejlődés törvénye 1917 óta változott formában érvényesül, a fejlett tőkés országok ugyanolyan ütemben fejlesztették gazdaságukat, mint az elmaradott országok. A szerző nézete szerint a fejletlen országok éppen az imperialista kizsákmányolás és gyarmati elnyomás miatt nem tudnak gyorsabban fejlődni. A kapitalizmus legújabb és legfontosabb jelenségével, az állammonopolista kapitalizmussal foglalkozik a következő fejezet. A munka befejező része a kapitalizmus perspektívájának kérdését veti fel. Vizsgálja az automatizálás lehetőségeit és hatását, az állami beavatkozás és a ciklus összefüggését. Leszögezi, hogy az állami beavatkozás nem képes a kapitalizmus ellentmondásainak leküzdésére. A szocialista tábor gazdasági erősödése a legfejlettebb kapitalista országokban is előbbrehozza a szocializmus győzelmét. Ennek elméletileg két útja lehetséges — állapítja meg a munka. Az egyik a munkásmozgalom kezdetben trade-unionista erősödése, amely által a munkásmozgalom végülis politikailag erősödik, „ólén forradalmi pártjával és mögötte a dolgozók széles tömegeivel végrehajtja, ha békés eszközökkel demokratikus parlamentáris úton is, a szocialista átalakulást", — a másik lehetséges út a fegyveres felkelés. „A történelem fogja eldönteni, hogy az egyik vagy a másik kapitalista országban a fejlődés hogyan megy végbe." A továbbiakban a munka egy-két olyan, részben éppen az utolsó fejezetekben felmerült kérdését szeretnénk felvetni, melyek nézetünk szerint vitathatóak. Az utolsó előtti fejezet tárgyalása is azt tükrözi, hogy Molnár Erik nem szentel kellő figyelmet munkájában az állammonopolista kapitalizmus problematikájának. Ez egy módszertani problémában is jelentkezik. Nézetünk szerint ugyanis a kapitalizmus bármely jelenlegi problémáját vizsgálva is, az elválaszthatatlan összefüggésben áll az állammonopolista kapitalizmus kérdésével. Ebből következően nem tartható helyesnek, hogy a szerző a válságok stb. kérdéseit az egyes fejezetekben az állammonopolista