Századok – 1961

Történeti irodalom - Molnár Erik: A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája (Ism. Ránki György) 170

TÖRTÉNETI IRODALOM 171 körül mozognak.) A tőkefelhalmozás lassuló ütemével szemben áll a technikai fejlődés gyorsuló ütemének, már Marx által felfedett törvényszerűsége. A profitráta esésének ellensúlyozása ugyanis szükségszerűen a technikai újítások alkalmazására készteti a kapitalistát, ez a körülmény — az ellentétes tendenciák ellenére is — előbb-utóbb felülkerekedik s gyorsuló technikai fejlődést eredményez. Az USA esetében például 1870 és 1913 között 134%-al, 1913 és 1955 között 224%-al nőtt a munkateljesítmény. A lassuló tőkefelhalmozás és a gyorsuló technikaifejlődés ellentétének bemutatása a könyv egyik legjelentékenyebb elméleti megállapítása. A monopolkapitalizmus egyik alapvető problémáját tárja fel ugyanis Molnár Erik, midőn rámutat, hogy ez az ellentmondás tendenciájában egyre növekvő munkanélküliséget rejt magában. A tömegmunkanélküliség, az azt követő válságok és ami ezzel együttjár, a munkásosztály elnyomorodása pedig alapjában fenyegetik a kapitalista termelési mód létét. A fejezet alapmondanivalójával való egyetértés s elméleti jelentőségének ismételt leszögezése mellett szóvá kell azonban tenni a kifejtés egyes hiányosságait. Molnár Erik ugyan a fejezet elején utal arra, hogy a monopóliumok a technikai fejlődés gyorsuló tendenciája ellen hatnak. A konkrét analízis során azonban csak Anglia ipari monopóliuma esetében tér ki erre a hatásra. Az USA esetében viszont egyáltalán nem derül ki, hogy mennyiben beszélhetünk a monopóliumok fejlődést fékező szerepéről. A könyv adatai világosan bizonyítják, mennyire tarthatatlan az a nézet, mely szerint a veszteglés és rothadás Lenin által már az első világháború előtti időszakra feltárt tendenciái ma már alapjában akadályozzák a termelés bővülését, a technika fejlődését a kapitalista gazdaságban. Molnár Erik viszont — nézetünk szerint — bizonyos mértékig elhanyagolja a technikai fejlődés előrehaladásának ellentmondásait. Nem utal kellően arra, hogy a monopolkapitalizmus időszakában sokkal több tényező gátolja a fejlődést, mint korábban, hogy a technikai fejlődés olyan belső ellentmondásokkal jár együtt, mint a termelés improduktivizálódása stb. Nézetünk szerint ezeknek kifejtése azért lett volna szükséges, mert enélkül a gyorsuló technikai fejlődés mellett aligha világos, milyen formában nyilvánul meg a kapitalista termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti ellentmondás, milyen értelemben beszélhetünk arról, hogy a monopolkapitalizmus a termelőerők fejlődésének gátjává vált. A termelés fejlődése a tárgya a következő fejezetnek. Molnár Erik gazdag statisztikai táblázatai itt különösen Anglia vonatkozásában érdekesek. Az 1929 óta tartó erős ipari növekedés, a szerző szavaival reindusztrializálódás arra utal, hogy a Szovjetunió létrejötte által kialakult új helyzetben a gyarmati rendszer válsága következtében az angol imperializmus sajátos strukturája megváltozott. A másik rendkívül fontos megállapítása ennek a fejezetnek a tőkés mezőgazdaságra vonatkozik. Mind a mezőgazdasági technika, mind a termelés fejlődése azt mutatja, hogy az a korábban tapasztalható tendenciája a kapitalizmusnak, mely szerint a mezőgazdaság fejlődése mindinkább elmarad az ipar mögött, az utolsó évtizedekben nem mutatkozik. Angliában a mezőgazdaság növekedési üteme gyorsabb volt, mint a gyáriparé, az USÁ-ban pedig gyorsabb, mint a fogyasztási iparágak fejlődése. Gyorsabb volt mindkét országban a munkateljesítmény növekedése is a mezőgazdaságban, mint az iparban. A külkereskedelem alakulásával foglalkozó fejezet az ismét rendkívül gazdag tényanyag feltárása mellett néhány újszerű megállapítást is tesz a külkereskedelem és piacprobléma alakulására vonatkozóan. Így például a külkereskedelem áruösszetételének elemzéséből kiderül, hogy a vegyipar rohamos fejlődése csökkenti a vezető tőkés ipari országok viszonylagos nyersanyagimportját. Történeti vonatkozásban az export struktúra változása, a textilipari kivitel háttérbeszorulása a termelőeszközök kivitele mögött stb. képezi a külkereskedelmi statisztikák feldolgozásának érdekes tanulságát. Már ebben a fejezetben szó esik arról, hogy a második világháború után a fejlett tőkés országok növelni tudták kivitelüket. Az ezzel kapcsolatos elméleti problémára a könyv másik részében kapunk választ, midőn a szerző kifejti, hogy a gyarmati rendszer válságának elmélyülése és a szocialista rendszer terjedése ellenére sem súlyosbodott egyértelműen az utóbbi tíz évben a kapitalizmus számára a piacprobléma, mivel a nagyarányú technikai fejlődés következtében a fejlett ipari országok a korábbinál nagyobb mértékben teremtenek egymás számára piacot. Az angol és amerikai tőkekivitel elemzése alapján jut el a szerző arra az új — s meggyőző — következtetésre, hogy ,,o tőkeexport szerepe a tőkés világpiacon kisebb, mint azelőtt", A munka leszögezi, hogy a meglevő tőkeexportban is a magán tőkekihelyezés rendkívüli méretekben visszaesett és helyét a kormánykihelyezések foglalják el. Anyagában nem kevésbé gazdag a túltermelési válságok történeti feldolgozása. Ezt a fejezetet mégsem tartjuk minden szempontból kielégítő módon megoldottnak. Olyan kisebb észrevételünk mellett, mint például az 1900—1903-as válság értékelése,