Századok – 1961
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kammari; M. D.: V. I. Lenin a nemzeti fejlődés alapvető törvényszerűségeiről 154
158 il. D. KAMMARI Lenin, amikor a demokratikus centralizmus elvét mind a nemzeti, mind a soknemzetiségű állam felépítésében megvédelmezte, beb zonyította, hogy a demokratikus I centralizmus elve egyáltalán nem zárja ki a helyi szabadságokat, a helyi'kezdeményezé-I seket és a helyi kérdések eldöntésének önállóságát, és ezért teljes mértékben lehetővé ' teszi a nemzetiségek territoriális, területi autonómiájának elvét. Ez az elv minden nemzet számára biztosítja a szabadságot, az egyenlőséget és a demokráciát, nem korlátozza egyetlen nemzetiség szabadságát és jogait sem, hanem ellenkezőleg, lehetővé teszi közös fejlődésüket. Lenin 1913-ben Sz. G. Saumjanhoz írott levelében megmagyarázta: ,,Az autonómia a mi tervünk a demokratikus állam felépítésére. A különválás egyáltalán nem a mi terj vünk. A különválás mellett egyáltalán nem agitálunk. Általában véve a különválás ' ellen vagyunk. De a különválási jog mellett vagyunk, tekintettel a feketeszázas nagyorosz nacionalizmusra, amely oly annyira eltorzította a nemzeti együttélés ügyét, hogy olykor e szabad különválás után a kapcsolat szorosabbá válik??"1 1 Ebből kiindulva Lenin határozottan szembeszállt azokkal a föderációs tervekkel, amelyeket a burzsoá-földesúri Oroszország viszonyaira alkalmaztak. De, mint ismeretes, ezt a soknemzetiségű szocialista állam felépítésének átmeneti formájaként tekintette. < Ebben, az Sz. G. Saumjanhoz írott levelében Lenin ezt írta: „Mi elvben a föderáció ellen vagyunk — a föderáció gyengíti a gazdasági kapcsolatot, nem megfelelő típus egységes állam számára. Külön akarsz válni? Menj az ördögbe, ha el tudod tépni a gazdasági kapcsolatot, vagy helyesebben, ha az »együttélés« igája és súrlódásai olyanok, hogy elrontják és tönkreteszik a gazdasági kapcsolatot."1 2 Lenin elismerte ugyan a föderáció célszerűségét a kapitalizmus viszonyai között is, de csak néhány sajátos esetben: a demokratizmusnak a föderáció szervezetében történő következetes megvalósításának feltétele mellett. Amarxizmusaz ilyen nemzeti és soknemzetiségű államok mel ettvan, amelyekben a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség maximuma van biztosítva az összes nemzetiségek számára, ugyanis csak ezen az alapon lehetséges gyümölcsöző és baráti együttműködés és előrehaladás. Lenin ismételten aláhúzta, hogy a marxizmus elvben a szeparatizmus ellen van, hogy nem támogatja mindegyik nemzeti mozgalmat, köztük a reakciós nemzeti mozgalmakat sem, amelyek a dolgozók érdekei ellen, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom érdekei, ugyanazon nemzet dolgozóinak akarata ellen irányulnak. A proletariátus pártjának Lenin által kidolgozott programja és politikája a nem-I zeti viszonyok terén annál figyelemreméltóbb, mert ellentmondásos egységükben fogja ' át a kapitalizmusnak a nemzeti kérdésben érvényesülő mindkét tendenciáját. Ezt a két tendenciát, mint ismeretes, a „Kommunista Kiáltványban" már Marx és Engels jellemezte. Leninnél e kérdésben az új a következőkben van: először, Lenin rámutatott arra, hogy mindkét tendencia belső ellentmondásos kapcsolata a kapitalizmusnak a nemzeti viszonyok terén érvényesülő általános törvényszerűség • minőségében lép fel; másodszor, feltárta e tendenciák fejlődésének sajátosságát az imperializmus korában ; harmadszor, abból kiindulva, hogy e tendenciákat figyelembe kell venni, Lenin megalkotta a párt programját a nemzeti kérdés torén, kidolgozta a marxista párt nemzeti politikájának alapjait az új korszakra alkalmazva, megállapította e tendenciák helyes figyelembe vételének jelentőségét a proletariátus politikájában a szocialista forradalom győzelme, valamint a szocializmus, a kommunizmus felépítése szempontjából. A kapitalizmus, a nemzeti viszonyok fejlődése terén érvényes általános törvényszerűségének Lenin által történt feltárása a párt számára mélyebb és szélesebb alapot adott ahhoz, hogy harcoljon a burzsoá nacionalizmus összes fajtáinak megnyilvánulása ellen, a proletár internacionalizmusért. Lenin sokoldalúan feltárta azon tendenciák erősödését, amelyek, különösen az imperializmus korában a gazdaság, a gazdasági, politikai, ós kulturális élet nemzetközivé válását eredményezik. Ismételten rámutatott arra, hogy a kapitalizmus, miközben a nemzeti keretekben fuldoklik, nemzetközi trösztöket, bankokat hoz létre, kialakítja a világgazdaságot és a világpiacot. Mégis, ezzel együtt Lenin a kapitalizmus számára tipikusnak és normálisnak, azaz gazdasági alapja szempontjából megfelelőnek a nemzeti és nem a soknemzetiségű államot tartotta. Nincs-e itt valami logikai ellentmondás az elméletben? Nem, egyáltalában nincs. Csupán arról van szó, hogy a gazdasági élet nemzetközivé válása a kapitalizmus korában a népek gyarmati leigázásának, elnyomásának és kifosztásának erőszakos, reakciós formái között megy végbe. A marxizmus-leninizmus 11 V. I. Lenin Müvei. 19. köt. 505. 1. 1! XTo. 504. 1.
