Századok – 1961
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kammari; M. D.: V. I. Lenin a nemzeti fejlődés alapvető törvényszerűségeiről 154
V. Î. LENIN A NEMZETI FEJLŐDÉS ALAPVETŐ TÖRVÉNYSZERŰSÉGEIRŐL 159 nem a gazdasági, politikai és kulturális élet nemzetközivé válását előidéző tendencia ellen harcol, hanem e tendenciának a kapitalizmus viszonyai között történő erőszakos, reakciós megnyilvánulási formája ellen. Az imperializmus, a szociálsovinizmus, a reformizmus, a centrizmus a II. Internacionaléban és korunk revizionizmusa, amikor védelmezi a gyarmatosítás politikáját, minden módon szépítgeti ezeket a formákat. A történelem azt mutatja, hogy a soknemzetiségű burzsoá államok vagy mint I magas fejlettségi szintet elért kapitalista országok gyarmatbirodalmai jelentkeznek, amelyek a gyarmatokon a nemzeti és faji elnyomás fészkeiként mindenfajta elmaradottságot fenntartanak, konzerválják a középkort, a rabszolgaság és a feudalizmus maradványait, — vagy pedig maguk ezen elmaradottság, a középkor kifejezői, a nemzeti I elnyomás tűzfészkei, mint amilyen a cári Oroszország, az Osztrák-Magyar Monarchia és a Török Birodalom. Az egyik oldalról a tények azt bizonyítják, hogy Európában a nemzeti államok voltak a leginkább fejlettek és a nemzeti elnyomástól legszabadabbak. Látjuk, hogy a gyarmati iga alól felszabaduló ázsiai és afrikai népek nem rég alakult számos független államai is általában nemzeti államként jönnek létre. Van természetesen kivétel is. A legtisztább kivétel a sok törzset magába foglaló és sok nemzetiségű India, ami azzal magyarázható, hogy India népei már sok évszázada és évezrede élnek együtt, e népeket tartós gazdasági, politikai és kulturális kötelékek, történelmi tradíciók fűzik össze és tartják egységben. Indiának vallási-közösségi ismérvek alapján történő felosztása Indiára és Pakisztánra, természetesen reakciós jellegű volt, felszította ugyanis a vallási szenvedélyeket, elhomályosította a dolgozók osztályöntudatát, gyengítette az imperializmus és á középkor ellen vívott harcukat. A burzsoá ideológia és politika eltorzított, elferdített formában tükrözi vissza a kapitalizmus két tendenciáját a nemzeti kérdés terén, belebonyolódik ezek antagonisztikus ellentmondásaiba: az egyik oldalon a nagyhatalmi sovinizmus, a kozmopolitizmus, a fajelmélet, a világuralom elméletének formájába, — a másik oldalon pedig az elnyomott nemzetek nacionalizmusa formájába. Noha a nagyhatalmi sovinizmus, a fajelmélet ideológiája, ,,a magasabb rendű fajok" vagy nemzetek világuralmának ideológiája, a fajok egyenlőtlenségének a nemzetigyarmati elnyomást igazoló ideológiája feltétlenül reakciós, Lenin mégis arra tanított, hogy az elnyomott nemzetek nacionalizmusában a nemzeti függetlenségért és az imperia-/ ( lizmus ellen a szabadságért vívott burzsoá-demokratikus harc objektíve haladó tartal- ' mát emeljük ki. A marxizmus-leninizmus, amikor támogatja ezt a harcot, ezzel egyidejűleg a tömegek mindenfajta, a dolgozók oaztályöntudatát elhomályosító nacionalizmus behatása alóli felszabadításának feladatát állítja maga elé. A burzsoá nacionalizmus és a proletár internacionalizmus — ez a két teljesen ellentétes, antagonisztikus világnézet, két politika a nemzeti kérdés terén. A marxizmusleninizmus mégalapozza a proletár internacionalizmus ideológiáját és a burzsoá nacionalizmus ideológiáját mindenekelőtt azzal küzdi le, hogy kimutatja az osztályellentétet, az osztályantagonizmusok és osztályérdekek döntő és meghatározó jelentőségét az osztálytársadalom bármelyik társadalmi mozgalmában, beleértve a nacionalizmust is. A marxizmus kibékíthetetlen a nacionalizmussal, legyen az a legvégsőkig „tiszta", „kifinomult", „civilizált", „elfogulatlan". „A burzsoá társadalomban a nemzeti elv történetileg elkerülhetetlen — írta Lenin —, és a marxista, ami ezt a társadalmat illeti, teljesen elismeri a nemzeti mozgalmak történelmi jogosultságát. De ahhoz, hogy ez az elismerés ne váljék a nacionalizmus apológiájává, az szükséges, hogy szigorúan csak arra szorítkozzék, ami haladó ezekben a mozgalmakban, hogy ez az elismerés ne vezessen a proletár öntudatnak a burzsoá ideológia által való elhomályosítására."1 3 A tömegeknek a nemzeti elnyomás ellen, a gyarmatosítás, az imperializmus ellen vívott harca természetesen haladó. A proletáriátus kötelessége az, hogy segítsen a népeknek mindenfajta nemzeti elnyomás lerázásában, ez ugyanis az általa vívott osztályharcnak, amelyet elhomályosít és lassít a nemzeti elnyomás és a nemzetek egyenlőtlensége által előidézett nemzeti marakodás, érdekében áll. Innen a marxistának ama feltétlen elkötelezettsége, mely szerint a nemzetiségi kérdés összes oldalainak eldöntésében a leghatározottabb és a legkövetkezetesebb demokratizmust védelmezik. Ezzel szemben támogatni a nemzeti előítéleteket, az elkülönülést és a bizalmatlanságot az egyes nemze-13 V. I. Lenin Művei. 20. köt. 19. 1.
