Századok – 1961

Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118

AZ OSZTÁLYOK SZEREPE AZ 1821. ÉVI GÖRÖG NEMZETI FELKELÉSBEN 127 külföldi országban és a nemzetközi kereskedelemben is. A törökországi szolgaság és elnyomás elől nagyon sokan véglegesen kivándorolnak, s a Habsburg birodalom országaiban,13

Dél-Oroszországban ésa nyugati országokban telepednek le. A bécsi, pesti, odesszai, taganrogi, bukaresti, velencei, trieszti, marseillei, amsterdami görög kereskedők importálják új hazájukba őshazájuk termékeit: mazsolaszőlőt és bort, olívaolajat, fehérített gyapjút és gyapotot, textiliákat, haszonállatokat, sajtot, dohányt és egyéb élelmiszereket, a török állam területére pedig exportálják Nyugat- és Közép-Európa ipari termékeit. De egyre inkább elveszítik kapcsolatukat eredeti hazájukkal és általában a török állammal, s tevékenységük mind nagyobb mértékben eltolódik új hazájuk és a nagy nemzetközi kereskedelem irányában: pl. gabonát és szárított zöldségféléket exportálnak Dél-Oroszországból az európai országokba. A diaszpórában élő kereskedő burzsoáziának ez a gazdag rétege egy szabad görög állam megalakulására vágyik, hozzájárul az újgörög kultúra fejlődéséhez, és segíti a felkelés előkészítését. De létérdekei nem fűződnek a görög területek polgári demokratikus átalakulásához, sem egy kiterjedt görög belső piac megeteremtéséhez. Sőt, a francia forradalom után félni kezd a forradalmi népi elemek „jakobinus szellemétől". így azután hajlik a feudálisokkal való kompromisszumokra, akárcsak a gyarmati államok bizonyos burzsoá rétege napjainkban. Ugyanezek a tendenciák uralkodnak végül a tengeri-kereskedő burzsoázia körében is (hajózási vállalkozók, vitorlástulajdonosok). Ez a réteg különbözik a diaszpóra burzsoáziájától, minthogy görög területeken él. De mert nemzetközi kereskedelemmel és szállítással foglalkozik, neki sem fűződik elsőrendű érdeke egy belső piac kialakításához. Az 1774-ben kötött Kiucsuk Kainardji-i orosz—török békeszerződés felhatalmazza a görög hajókat, hogy orosz lobogó alatt fussanak, s ezzel erősen fellendíti a görög kereskedelmi tengerészetet, mely ezentúl meg van védve a török és angol önkénytől. Kedveznek a görög kereskedelmi tengerészeinek a napoleoni háborúk is, előbb azáltal, hogy tönkreteszik a velencei versenytársakat, majd pedig a Napoleon által kikényszerített kontinentális zárlattal, melyet a görög kereskedők és tengerészek minduntalan megsértenek, s ezzel kapcsolatban tetemes hasznot vágnak zsebre. Csupán az Égei-tenger három kis szigete — Hidra, Szpecesz és Pszara —közel (500 hajóból álló és összesen mintegy 150 000 tonna kapacitású kereskedelmi flottával rendelkezik a felkelés küszöbén. A görög hajózási vállalkozók sikerei még Angliát is nyugtalanították, úgy hogy a francia forradalom idején Pitt célul t űzte ki az általa kalózkodással vádolt görög kereskedelmi flotta szétzúzását. A kereskedelmi tengerészet nagyrányú fejlődésének természetes következményeként viszonylag jelentős tengerész-proletariátus alakult ki. E görög munkáskategória — anélkül, ho'gy öntudatosságát, aktivitását és harcos szellemét eltúloznánk — indokolja a burzsoáziának a radikális, vagy mint ők nevezték: „jakobinus" elemektől való félelmét. A tengerészek már 1800-ban fellázadtak a hajózási vállalkozók ellen Hidrában, a leggazdagabb kereskedelmi szigeten, s nemcsak gazdasági, hanem politikai követeléseket is támasztottak. A zendülést a hajózási vállalkozók csak a törökök segítségével tudták elfojtani. És nem csupán a matrózok mozgolódtak. Számosz szigetén valóságos polgárháború zajlott le a „Kallikancaroi" (így nevezték el a gazdagokat) és a „Karmagnoloi "-oknak csúfolt plebejus elemek között (az utóbbi elnevezés ugyancsak a francia forradalom hatására született meg). A Karmagnoloiokat és vezérüket, Likurgosz Logothetisz jeles forradalmár hazafit a nép olyan lelkesen támogatta, hogy sikerült a szigeten egy valóságos demokratikus hatalmat létesíteni, mely az 1808. évi rövid megszakítással 1800-tól 1813-ig fennállt és melyet a törökök is kénytelenek voltak megtűrni. A görög vidékek burzsoáziája tehát találkozott a „jakobinizmus veszélyével". Ez befolyásolta azt a magatartást, melyet felső rétegei a felkelésért küzdő demokratikus elemek irányában tanúsítottak. A görög vidékek burzsoáziájával kapcsolatban felmerülhet az a kérdés, hogy a fejlődésnek kereskedelmi szakaszát miért nem követte — mint a kapitalizmus fejlődésében általában — az ipari tevékenység szakasza, az ipar fejlődése. Mi az oka annak, hogy a görög burzsoázia erősödése egyoldalúan a kereskedelemre és a komprádor tevékenységre szorítkozott, s hogy ez a vonása a felkelés után is megmaradt ? Erre a kérdésre a felelet a török birodalomban uralkodó körülményekben, az ottomán feudális rendszer lényegében keresendő. Engels éppen a görög felkeléssel kapcsolatban a következő megjegyzést tette: „A török hatalom, mint minden más ázsiai hatalom, összeegyeztethetetlen a tőkés rendszerrel. A realizált értéktöbbletet semmivel sem lehet megvédeni a satrapák és pasák ragadozó kezétől. Hiányzik a burzsoá kisajátítás elsőrendő feltétele: a kereskedőnek és javainak a biztonsága." 13

A görögök tevékenységének hozzájárulása a magyarországi kapitalizmus fejlődéséhez speciális tanulmányok tárgya. Pesten, Kecskeméten, Egerben és más magyar városokban virágzó görög kereskedelmi települések voltak, mint erről számos fennmaradt emlék is tanúskodik.