Századok – 1961

Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118

128 JANISZ POLIÏISZ Más szavakkal majdnem ugyanazt mondja a XVIII. század második feléből szár mazó krónikában Pringosz görög kereskedő, aki azon panaszkodik, hogy Törökországban nem lehet olyan tőkés tevékenységet kifejteni, mint a Németalföldön. Többek között ezt írja: „Mindezt nem lehet a török hatalom alatt megvalósítani. Mert rendezetlen és nincs igazságszolgáltatás. Ha valakinek a tőkéje: ezer, a török azt mondja: tízezer, hogy rátehesse a kezét és kiszipolyozhassa az embereket. Nem érti meg, hogy az alattvalók gazdagsága alkotja az ország gazdagságát. De ehhez igazságosság kell, a török pedig teljességgel igazságtalan, s nem tud alkotni, csak rombolni; hogy verje meg az Isten, s hogy Görögország váljék keresztény országgá, ahol igazság honol és olyan kormányok vannak, amilyenekről beszéltem és amilyenek Európában vannak, ahol mindenki félelem nélkül birtokolja javait, mert igazságot szolgáltatnak, míg a török csak jogtalanságot és fosztogatást ismer." Még számos hasonló szöveggel szemléltethetnénk, hogyan látja a burzsoázia a török államot. A burzsoázia ismertetett kategóriáin kívül —melyeket összefoglalva nagy burzsoáziának nevezhetnénk — voltak burzsoá középrétegek és kispolgárság is. Ezeknek a rétegeknek létérdekei fűződtek a nemzeti függetlenséghez és a szabad piac megteremtéséhez. A kézművesek, kiskereskedők, árusok a bérért dolgozó kereskedelmi alkalmazottakkal, matrózokkal és munkásokkal, tanítókkal és más értelmiségi elemekkel a felkelés előkészítésének és kirobbanlásának legelszántabb és legkövetkezetesebb tényezői voltak, s legtevékenyebben fáradoztak azon, hogy a felkelés haladó és radikális szellemben oldja meg feladatait.M 14

Az osztályok történelmi szerepéről érdekes fogalmat ad az a színes és jelképes történet, melyet Kolokotronisz, a klephtiszek népszerű vezére és a felkelés egyik irányítója, félig politikai tanító célzattal, félig szórakoztató szándékkal harcostársainak elbeszélt. Ebben Kolokotronisz megmagyarázza a bizánci állam pusztulásának okait, s a „római"—görög nép sorsának alakulását a török malom alatt. A „kétkezű" meséje — így nevezték a klephtiszek vezérét, mert írástudatlan lévén, két kezének ujjait használta fel magyarázó jelképekként — igen érdekes a hellén öntudat ébredése és az ókor felidézése szempontjából is. Amikor Tercetisz kéri Kolokotroniszt, hogy diktálja le neki visszaemlékezéseit, Koloktronisz mosolyogva így válaszol: Elmeséltem mindent a felkelés idején, de ha óhajtod, elmondom neked azt, amire emlékszem. És két karját kitárva elkezdte elbeszélését: Jött a szultán — Koloktronisz mutatta bal kezét —, s meghódította az egész Keletet... A másik kéz nagy ujja, Konstantinápoly és a rómaiak fejedelme megkérdezte a két mellette levő ujjat, a papságot és a politikusokat, hogy mi történt (a török Konstantinápoly kapui előtt). »Tsten el fogja veszejteni a törököt« — felelték neki. Énekeljük a »Nikasz kata varvaron dorumeuosz«-t (liturgikus ének a barbárokon aratott győzelemről), s éjjel-nappal szünetlenül énekelték a zsoltárokat.. . Egy év múltán a szultán megdöntötte a nagy ujjat, 8 elfoglalta helyét. Л nép volt a kisujj, s a másik, valamivel nagyobb, a kereskedők meg az írástudók. A miniszterele meg a papság — a szultán méUetti két ujj — csatlakoztak a szultánhoz és együtt ették vele a piláfot. A nép szegény volt és nem voltak vezérei. A kereskedők meg az írástudók Konstantinápoly eleste után elhagyták az országot és a nyugati államokban telepedtek le. Konstantinápoly bevételének másnapján Lukasz Notarasz, főúr és nagyon gazdag ember, első miniszter abban az időben, jelentkezett a szultánnál és magával hozta kincseit. Amikor a szultán meglátta, kérdezte tőle, miért nem adta oda a kincseit, amikor fejedelme kérte tőle és hazájának szüksége volt rájuk. — A tieid voltak uram, mondta Notarasz, s én megőriztem őket számodra. — Ha az enyémek voltak, mondta neki Mahomet, késlekedtél átadásukkal, szükségtelen háborúval fárasztottál engem és most legderekabb harcosaimat siratom. Néhány nappal később Notaraszt és gyermekeit lefejezték, »Hasonlítsd most össze — kiáltotta Kolokotronisz —, kik voltak ők és kik vagyunk mi. Hasonlítsd össze Diakosz-szal, az 1821-es klephtisszel.i Diakoszt elfogták Karóba is húzták Meg is feszítették Elnémítani akkor sem tudták ... Felkelés-korabeli népdal a hősi halált halt Thanasszisz Diakoszról.) ... A rabszolgaság láncai annyira összeszorultak a görög nemzet nyakán, hogy kis híja hogy meg nem fulladt. Mondtam neked, hogy a kisujj, a nép megmaradt a három másik — a szultán, a főurak és a papság — zsarnoksága alatt. Az írástudók és a kereskedők egy része Európába ment, ahol a tudósok, akikben őseink bölcsessége élt, szellemük fényét idegenekre sugározták. Па a nép köréből kiemelkedett egy értelmes és tevékeny ember, reverendába bújtatták, vagy egy kodzabasi megfogadta írnoknak, vagy európai kereskedő nagybátyja vagy fivére magához hívta. Más osztályok fiai a törökök nyomására vagy inert tiszteségekre vágytak, áttértek a muzulmán hitre, a nép pedig csak egyre pusztult. Tüskebokrok burjánoztak apáink földjén, a híres városokat felverte a dudva, a kecskepásztor szegényes furulyája szólott a hellének világhírű romjain ... Mi klephtiszek szabadok voltunk, de minő életet éltünk, micsoda emberek voltunk? Mint üldözött vadak a hegyekben a vadállatokkal együtt bujdokoltunk a hóban. Az idegen országokban élő kereskedők, az egyetemi ifjak és a többiek, hazátlanok, mint mi, megtanulták, hogy fel kell szabadítani magunkat a rabszolgaság senyvedése és fásultsága alól, a zsarnokságtól való félelem alól. Látjuk más nemzetek jólétét és nagyságát, látjuk, milyen becsülete volt a keresztény hitnek, megtudtuk, milyen nagy őseink voltak, és vágyódtunk az újjászületésre és Hellász régi dicsőségére. Iskolák nyíltak Aivaliban, Szmirnában, Dimicanában, Janninában és Athénben, az iskolákból aktív lelkészek és jó tanítók kerültek ki, akik felvilágosították a népet." A kurzívval szedett mondatokat mi emeltük ki. Ezt a kissé hosszú kivonatot „Görögország modern Odüszszeuszának" elbeszéléséből (így nevezték az öreg klephtisz vezért) azért közöltük, mert népi és festői szavaival lényegében helyes képet rajzol az osztályok szerepéről és az újgörög nemzet kialakulásáról a török hódoltság alatt.