Századok – 1961
Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118
126 JANISZ POLIÏISZ A felkelés közeledése idején a főpapságon belüli ellentmondások élesebbek lettek. A francia forradalom hatására terjesztett forradalmi eszmék „veszélyével" szemben a főpapság még merevebb konzervatív álláspontra helyezkedett, s egyaránt elítélte a „jakobinus eszméket" meg a nemzeti szabadságmozgalmat. De mint a kodzabasik, a főpapok egy része is a körülmények hatására az utolsó pillanatban belesodródott a felkelésbe, s igyekezett azt az egyház számára kedvező irányba vinni: egy bizánci jellegű feudálisteokratikus állam restaurációja irányában befolyásolni. BURZSOÁK, KÉZMŰVESEK, KERESKEDŐK. Bizánc fennállásának utolsó évszázadaiban, amikor a kapitalizmus első hajtásai mutatkoztak és az olasz kereskedő köztársaságok példája hatni kezdett, a bizánci polgárság népi elemei harcoltak a feudális arisztokrácia ellen, s az állam demokratikus megreformálásáért és megerősítéséért szálltak sikra. Három évvel az 1339-i genovai népi lázadás után, Szalonikiben, a bizánci állam fontos kereskedelmi és kisipari központjában, hasonló plebejus mozgalom, a „zelóták" lázadása megdöntötte a feudális „dünatoszok" (a hatalmasok) hatalmát. A „zelóták" igazi plebejus köztársaságot teremtettek, mely a bizánci birodalom keretében egészen 1349-ig fennállt. Végül azonban elfojtották, akárcsak más kereskedő városokét a Bizánc birtokában maradt európai területen. A feudális urak felülkerekedtek. Szűk osztályérdekeikhez való elvakult ragaszkodásukban véget vetettek az utolsó reformkísérletnek, mely feltartóztathatta volna a bizánci állam végleges széthullását. Kostantinápoly 1453-ban elesett, de Bizánc már jóval előbb elvesztette a jelentős állam szerepét , s egyik engedményt a másik után téve már úgyszólván hűbérbirtoka volt az oszmán törököknek. A török hódítás megsemmisítette a fennálló gazdasági viszonyokat, s visszavetette az ország gazdasági életét. A virágzó kisipar és a tranzit-kereskedelem, mely — főleg az olasz kereskedő városok konkurrenciája előtt — Konstantinápolyt gazdag várossá tette, teljességgel tönkrement. Konstantinápoly és a többi kereskedő város tespedésbe süllyedt. Mégis egyes kézműipari ágakban — fa, prém, bőr, nemes fémek megmunkálása és a szövés terén — a kézműves hagyományok szűk családi keretben továbbra is fennmaradtak. Csak a XVII. században mutatkozott némi gazdasági újjáéledés és bővült a termelés, mely részben a belső piac számára, részben exportra dolgozott. A mezőgazdaságtól elkülönült kisipar és a kereskedelem ebben az időben főképpen a ráják, görögök, örmények és zsidók kezében volt. A XVIII. század folyamán a görög kisipar és kereskedelem12 valamennyire fellendült. A görög vidékekről többféle cikket exportáltak: selyemszöveteket, fehérített pamut fonalakat és szöveteket. Hajóépítő telepek létesültek Galaxidiben, Misszolunghiben, Hidra, Szpecesz, Pszara, Chiosz és Patmosz szigetén. A XVIII. század végén a bérmunka a városi középpontokban meglehetősen kiterjedt, nevezetesen a tengeri szállításban és a hajóépítésben. Ugyanakkor — mint másutt említettük — a görögök közül sokan kereskednek a külföldi országokkal. Kialakult egy görög burzsoázia. Az új görög burzsoáziának főleg két kategóriájáról kell beszélnünk; ezek a felkelés előtti évtizedekben fejlődtek ki, s fontos szerepük volt az újgörög nemzet kialakulásában, valamint a felkelés előkészítésében és irányításában. Az egyik kategória a külkereskedelemmel foglalkozó kereskedő burzsoázia, mely nagyrészt a török államon kívül, a nagy létszámú diaszpórában élt; a másik kategória a török államhoz tartozó szigeteken és partvidékeken élő tengeri-kereskedő burzsoázia, mely a korabeli viszonyokhoz képest nagyon jelentősnek mondható kereskedelmi flottával rendelkezett. A görög burzsoázia e két kategóriájának fejlődési sajátosságaiból és Görögország határain kívül eső tevékenységi köréből valamint a nemzeti burzsoázia többi rétegének viszonylagos gyöngeségéböl folyt, hogy a görög burzsoázia olyan kompromisszumra lépett a feudálisokkal, melynek súlyos és messzeható következményei még ma is érezhetők. A kereskedő burzsoázia és a tengeri-kereskedő burzsoázia sajátos fejlődésének több külső és belső oka volt. Részben a török államhoz tartozó görög vidékek földrajzi helyzetéből is fakadt, részben pedig azokból a kézműipari, kereskedelmi és tengeri hagyományokból, melyek e vidékek görög lakosságának körében meggyökeresedtek. A görögök meglehetősen számottevő kereskedelmet tartottak a kezükben Konstantinápoly, Szmirna, Kidoniai (Aivali), Szaloniki, Szerresz, Jamiina, Larissza, Lamia, Pátrasz, Kalamata piacán, hogy csak a legfontosabb városokat említsük. Kereskednek az. európai országokkal, s kereskedelmi ügynökségeket létesítenek ezekben az országokban. Nagy financiális erejű kereskedelmi létesítményeket alapítanak, amelyek nem csupán törökországi kereskedelemmel foglalkoznak, hanem jelentős gazdasági szerepet játszanak az illető 12 A kereskedelem ezeken a vidékeken főleg a tengeren át bonyolódott. Ennek az országrésznek elmaradott állapotára jellemző, hogy 1832-ig itt egyetlen országúi sem volt.
