Századok – 1960
Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878
894 DIÓSZEGI ISTVÁN: OSZTBÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN tapintattal teljesítse, nehogy valaha is azzal vádolhassanak bennünket Nápolyban, vagy bárhol másutt, hogy ebben az ügyben a Római Udvar részéről beavatkozást provokáltunk. Fogadja, Oróf Úr, megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését. Metternich" Metternich politikai akciójának, Apponyi nápolyi küldetésének mérlege a rendelkezésünkre álló anyagok alapján eléggé pontosan felállítható. Apponyi február 10-r61 11-re virradó éjjel érkezett meg Nápolyba. Először Fiquelemont, nápolyi osztrák követ tájékoztatta őt a helyi viszonyokról, majd Medici lovagot, a nápolyi miniszterelnököt kereste fel. Amit Medici az új király személyéről és beállítottságáról közölt vele, az nem lehetett Metternich számára a legmegnyugtatóbb. „Ferdinánd Király forradalom esetén — mondotta Medici lovag — ezerszer inkább lemondott volna és élt volna havi 60 ezer dukátos nyugdíjából, semminthogy Alkotmányos Király legyen a világ minden Birodalma felett. Ferenc Király ezzel szemben eleinte szintén ellenkeznék, lóhátra pattanna, seregei élére állna, de a körülmények kényszerítő hatása alatt szívesebben lenne alkotmányos király, semminthogy lemondjon."3 4 A király első ízben február 14-én este fogadta kihallgatáson az osztrák delegátust. Apponyi felolvasta az uralkodónak instrukciói közölhető részét, aki közbeszólás nélkül hallgatta őt végig. Az osztrák aggodalmakra kijelentette: „szilárdan el van tökélve a Királyi Atyja által Ausztriával, a Szövetséges Hatalmakkal és az Itáliai Udvarokkal kötött ünnepélyes szerződések pontos ós lelkiismeretes betartására".3 4 " A hadsereg átszervezésével kapcsolatban kapott osztrák tanácsokról ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy hajlandó azokat megfogadni. Hasonlóképpen örömmel elfogadta az osztrák császár Milánóba szóló meghívását. A biztató kezdet után Apponyi Fiquelemont és Frimmont tanácsai ellenére jónak látta közölni a királlyal titkos instrukciójának pontjait is. Az ezzel kapcsolatban írt bizalmas jelentés azt mutatja, hogy az új nápolyi király kielégítő és megnyugtató feleletet adott az osztrák aggodalmakra. I. Ferenc kijelentette, hogy az osztrák hadsereg jelenlétét továbbra is szükségesnek tartja és megígérte, hogy meg fogja azt védeni a különböző helyről jövő támadások ellen. A francia kormánytól érkezett állítólagos szövetségi ajánlatra pedig kijelentette, hogy az egész kitalálás és biztosította Apponyit, hogy hű szándékozik maradni Ausztriához.3 5 Ezek után Apponyi egészen optimistán ítéli meg az új király személyét és politikáját és még hajlandó a nápolyi viszonyokat is megnyugtatóbbnak látni, mint amilyent még1 Metternich is feltételez. Saját útjának mérlegét úgy vonja meg, hogy az teljes mértékben eredménnyel járt, és igyekszik a bécsi kormánykörökre is megnyugtatólag hatni. A nápolyi viszonyokat alaposan ismerő más kompetens személyiségek azonban nincsenek egy véleményen Apponyival — Blacas, a nápolyi francia követ azt vallja, hogy az osztrák csapatok kivonása egy új, minden eddiginél véresebb és szörnyűbb forradalom kitörésére adná meg a jelet Nápolyban.3 6 XH. Leó, akinek utasításainak megfelelően szintén beszámol útjának eredményeiről, Apponyi megnyugtató szavai ellenére is úgy vélekedik, hogy a király személye és jóindulata egymagában nem elegendő biztosíték a felforgató elemek tevékenysége ellen. „ . . .kirobbanásuk meggátlására mindenkor kész idegen erők jelenléte nélkül rövidesen ugyanazokat a veszedelmeket zúdítanák a Két Szicíliai Királyságra és a szomszédos államokra, mint amelyeknek a Félszigetnek ez a része martaléka volt a forradalom siralmas korszakában."87 A pápa sejtése valóravált. Amikor az osztrák csapatokat külpolitikai és pénzügyi okokból 1827 folyamán kivonták Nápolyból, a Bourbon-restauráció ós egyben az olaszországi reakció elveszítette legfő b támaszát. A liberális és karbonári mozgalmak után a honi és külföldi reakció minden gáncsoskodása ellenére egyre erőteljesebben bontogatta szárnyait a Risorgimento és a Giovanna Italia. És 1848 januárjában, amikor a forradalmi erjedés már puskaporos feszültséggel töltötte meg egész Európát, a palermói felkelés adta meg az első jelt a népek tavaszának dicsőséges szabadságharcaihoz. DIÓSZEGI ISTVÁN " Apponyi à Metternich, Naples, 14 Février 1825. OSZK. Idézett hely. Ma Uo. SI Apponyi à Metternich, Naples, 16 Février 1825. 3* Apponyi à Metternich, Naples 22 Février 1825. " Apponyi à Metternich, Rome, 27 Février 1825.
