Századok – 1960

Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878

OSZTRÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEX c r 893 ezért már kezdettől fogva határozottan állást foglaltunk bármiféle képviseleten alapuló kormányzati forma bevezetése ellen Európának ebben a részében. Szilárd elhatározásunk ugyanis, hogy továbbra is tiltakozni fogunk ez ellen a kormányforma ellen Olaszországban, sőt a közös érdek még kötelességünkké is teszi, hogy azzal kifejezetten szembeszálljunk, ha a körülmények úgy kívánják. Senki sem tudja, Gróf Úr, önnél jobban felmérni a veszélyt az olasz félsziget szempontjából, és az ország belső helyzetének pontos ismeretében Ön mindenki másnál alkalmasabb meggyőzni a Királyt arról, hogy ha Nápolyban valaha is bevezetnék a képviseleti kormányzást, ez az eljárás az Egyházi Államra menthetetlenül azonnal éreztetné visszahatását, amennyiben számolni lehetne azzal, hogy ez az ország a forradalom borzalmainak prédájává válik, és hogy ez a forradalom rövidesen egész Itáliát lángbaborítja. Ezek a következtetések sokkal súlyosabbak, sokkal szembeszökőbbek, semhogy azok a Király figyelmét elkerülhessék. Azt hiszem tehát, ön úgy fogja tapasztalni, hogy ez az Uralkodó ugyanannyira meg van győződve mint mi, a veszélyekről, amiknek Magát kitenné, ha eltér az 1815. június 12-én kötött szerződés rendelkezéseitől és a Laibachban és Veronában szentesített elvektől. Az Önnek szóló titkos utasításban, Gróf Úr, igen egyszerű módját találja meg a Király ezirányú szándékai megismerésének. Szóbahozva előtte Ő Keresztény Felségének Ő Katholikus Felségéhez és Édesatyjához, Ferdinánd Királyhoz intézett leveleit és nem titkolva Előtte, hogy a Császár tudomással bír a levelekben foglalt tanácsról a Spanyolországnak és Nápolyпак a francia alkotmány mintájára adandó alkotmányra vonatkozólag, természetesen fog adódni az alkalom ennek a kérdésnek felvetésére ö Szicíliai Felsége előtt, és az, ahogyan önnek válaszolni fog, világot fog vetni igazi érzelmeire. Ha ezek a miénkkel megegyeznek, feladata teljesítése könnyű lesz, mert nem lesz más dolga, mint helyeselni; ellenkező esetben azonban habozás nélkül hozza fel előtte őszintén azokat az ellenvetéseket, amelyeket én itt kifejtettem és az utasításokban foglalt okfejtéseket. Fogadja, Gróf Úr, kitűnő nagyrabecsülésem kifejezését. Metternich" ,,3. sz. Utóirat Bécs 1825. január 31. Gróf Úr! ő Szentsége Internunciusa, midőn a Nápolyban most végbement uralkodóváltozás -ról beszélgettünk, némileg nyugtalannak mutatkozott ennek az eseménynek a Királyság kormányzati elveire esetleg gyakorlandó hatása miatt és szerinte úgy látszik Rómában eattól tartanak, hogy I. Ferenc Király más eljárást követ, mint Királyi atyja. Azt feleltem az Internunciusnak, hogy nekünk mindeddig semmi okunk nem volt ilyen félelemre, és hogy azt a Királynak semmiféle cselekedete sem látszott indokolni; minthogy azonban ez a kérdés olyan nagyfontosságú Olaszország belső békéje szempontjából, azt állandóan figyelemmel fogjuk kísérni. Nem titkoltam előtte Gróf Úrnak azt a különleges feladatát, hogy nápolyi tartózkodása alatt igyekezzék ebben a vonatkozásban a Kormány szándékait megismerni, hogy abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy azok a miénkkel azonosak és hogy ő nem engedné meg magának, hogy a Ferdinánd Király által Laibachban lefektetett általános kormányzati elvektől eltérjen; — mely elveket akkor a szövetséges hatalmak és az Olasz Udvarok egyhangúlag elfogadtak, és amelyeket azóta Ők és Ő Szicíliai Felsége Veronában megerősítettek. — Hozzátettem, hogy Rómába érkeztekor bizonyára kötelességének . tekinti, hogy a Szent Atya lába elé boruljon és hogy fel van hatalmazva, hogy megbízatásának céljáról Előtte teljes bizalommal nyilatkozzék, válaszképpen arra, amelyet Ő Internunciusa által velünk szemben tanúsított. Valóban azt kívánom, Gróf Űr, hogy római tartózkodása alatt engedélyt kérjen, hogy a Pápának tiszteletét tehesse, és hogy a beszélgetés során próbálja megtudni, vajon tényleg vannak-e aggodalmai a Nápolyi Kormány szándékait illetőleg, és hogy ezek az aggodalmak mennyiben megalapozottak. Amennyiben a Szent Atyát tényleg aggódónak találná és erre az aggodalomra alapos okai lennének nyugtassa meg Őt azzal, hogy nekünk mindeddig semmi okunk nem volt a nyugtalanságra a Király szándékait illetőleg; hogy Ön mindenesetre fel van hatalmazva, hogy ezt a valamennyi itáliai Hatalmat egyaránt érdeklő problémát Ö Szicíliai Felsége előtt felvesse és előtte erőteljesen ecsetelje a veszélyeket, melyeknek Magát kitenné, ha Királyi Atyja által a legnagyobb európai Hatalmakkal Laibachban és Veronában kötött szerződésektől eltérne. Tegye hozzá, hogyha a Szent Atya a Maga részéről és ebben az értelemben Nápolyban egyenes célzásokat tétetne erre az ügyre a szentszéki Nuncius által, meg vagyunk győződve, hogy azok csakis jó irányban befolyásolnák a Király elhatározását, feltéve természetesen, hogy azok egyáltalában nem keltik az Ausztriával történt előzetes megbeszélés látszatát. Excellenciád egyébként ezt a megbízatását a legnagyobb