Századok – 1960
Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878
OSZTRÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN* 887 másodszori elűzetéséért. 1821 után, éppúgy, mint az első Bourbon restauráció után, a Két Szicíliai Királyság vált a reakció legdühödtebb országává Itáliában. A király visszavonta az 1816-ben kiadott amnesztiát, a politikai pereket az 1793-as évig visszamenően felújították. A letartóztatások és politikai perek 1821-től állandóan napirenden voltak, csaknem minden esetben halálos ítélettel végződtek. Az elítélést az áldozat' embertelen megkínzása és megalázása előzte meg. Ezekhez a törvénytelen eljárásokhoz a katolikus egyház a maga inkvizíciós eszközeivel buzgón hozzájárult; a sokezerre menő áldozatok kivégzését harangzúgással adták tudtul a megfélemlített országnak. Különös gonddal vetette magát a király az engedetlen lázadó hadseregre, amelyet 1821 júliusában feloszlatott és idegen, elsősorban svájci és osztrák elemekből szervezett újjá. A középkori inkvizíciós hadjárat a szellemiekre is kiterjedt: Nápoly főterén máglyán égették el Voltaire és Rousseau műveit. Az ellenforradalmi terror igazi mozgatója és vezetője a hírhedt Ruffo bíbornok volt, aki 1821 után teljesen kezébe ragadta az ország ügyeinek irányítását.2 9 A restaurált nápolyi Bourbon-dinasztia saját erejéből nem lett volna képes ilyen mértékű terrort megvalósítani; ellenforradalmi tevékenységében az osztrák kancellár jóváhagyására, és ami ennél lényegesebb, a jelenlevő osztrák intervenciós csapatok fegyveres erejére támaszkodott.3 0 1821-ben a véres ellenforradalmi terror hatalomrakerülése után a reakció bajnokai azt remélték, hogy Nápolyban egyszersmindenkorra végeztek az alkotmányos és forradalmi mozgalmakkal. Egy—két óv alatt azonban kiderült, hogy Dél-Olaszország továbbra is bizonytalan talaj maradt a Bourbon-restauráció és a metternichi politika számára. A carbonárilí és a különböző összeesküvő társaságok 1822-ben már újból megkezdték tevékenységüket; tagjaik és eszméik csakhamar ismét beszivárogtak a hadseregbe és a hivatalnoki karba. A szabadelvű gondolat a sajtó és a könyvkiadás révén a legvadabb cenzúra ellenére is ismét terjedni kezdett. Ruffo bíbornok kormányára egyre erőteljesebb nyomás nehezült; Ferdinánd nem akart harmadszor is elmenekülni trónjáról, a közvélemény nyomásának engedve 1824-ben leváltotta Ruffot és a mérsékeltebb Medici lovagot nevezte ki kormányelnöknek. De nemcsak belpolitikai szempontból alakultak Nápolyban kedvezőtlenül a dolgok Metternich számára. A közvélemény elégedetlensége a jelenlevő ós óriási költségeket felemésztő osztrák hadsereg ellen is irányult. Mindennek betetőzésekónt az új nápolyi kormány Ausztria szorító öleléséből kikerülendő, Franciaország felé tájékozódott. Idáig fejlődtek az események, amikor 1826. január 4-én I. Ferdinánd király elhalálozott. Ezek után Metternich joggal tartott attól, hogy az örökébe lépő, egyébként is szabadabb felfogású hírében álló I. Ferenc király szakit a Szent-Szövetség alapelveivel, enged a politikai nyomásnak, alkotmányt ad az országnak és Nápolyt Ausztria itáliai riválisa, Franciaország oldalára állítja. Metternichnek most sem voltak kétségei egy ilyen esemény kihatását illetően; egy nápolyi alkotmányos mozgalom győzelme a forradalom lángjába boríthatja egész Olaszországot. Ilyen körülmények között került sor 1825 február elején Apponyi Antal titkos nápolyi küldetésére. A misszió külsőleg udvariassági látogatás volt, részvét kifejezés céljából I. Ferdinánd halála fölött és a jókívánságok kifejezésére az új uralkodónak. Ténylegesen azonban rendkívül komoly bizalmas feladat végrehajtására szolgált. Metternich ezen az úton akarta kipuhatolni I. Ferenc szándékait a nápolyi kül- és belpolitika irányelveire vonatkozóan, ugyanakkor ezen az úton akart diplomáciai nyomást gyakorolni az új királyra, hogy maradjon meg az osztrák érdekeknek megfelelő ferdinándi tradíciók mellett. Ennek a rendkívül fontos és rendkívül kényes feladatnak a végrehajtására Metternich Apponyi Antalt találta a legalkalmasabbnak3 1 , aki ekkor már tízesztendős gyakorlattal rendelkezett az olasz ügyekben. Apponyi 1824 májusától mint kiszemelt londoni követ Bécsben, tartózkodott, állomáshelyének elfoglalása előtt még végrehajthatta bizalmas nápolyi megbízatását.3 2 21 Vö. Hermann Reuchlin ; Geschichte Italiens von der Gründung der regierenden Dynastien bis zur Gegenwart. Leipzig. 1859. I. k. 205—221. L ,0 Az osztrák csapatok náppolyi tartózkodását Jöbb szerződés szabályozta. Vö. Recueil des traités et conventions conclus par l'Autriche avec les puissances étrangères depuis 1763 jusqu'à nos jours. III—IV. к. Leipzig. 1857, 1858. " Apponyi nápolyi missziójáról a történelmi irodalomban csupán egy helyen találtunk említést. ,,Közép-Itáliából Nápolyba került, melynek ügyei akkor különösen a kormány szívén feküdtek" •— írja Horváth Jenő : Magyar diplomácia c. munkájában, Bpest, 1928. 3. 1. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy ennél sokkal többről volt szó. 3! A londoni követi megbízatással kapcsolatban lásd Metternich és Apponyi kétszeri levélváltását, 1824 március—április folyamán. Schreiben des Fürsten Metternich. OSZK. Kézirattár. Apponyi Antal diplomáciai iratok. I. c. doboz.
