Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
A KÁROLYI- ÉS BBRINKEY-KORMÁNY PÉNZÜGYI POLITIKÁJA 829 a legjobban, és a mindinkább megmutatkozó jelek szerint mindent megtett annak érdekében, hogy az intézkedés kudarcba fulladjon. A burzsoázia és a nagybirtokosok szeme előtt és füle hallatára folytak a vagyonadóval kapcsolatos viták. A kérdés állandó napirenden tartásával valósággal kiprovokálta a kormány — elsősorban Szende Pál — a legkülönbözőbb véleményeket, polgári oldalról érkező javaslatokat. A sajtó viszont állandóan kommentálta a különböző nyilatkozatokat. A burzsoáziának és a nagybirtokosoknak tehát bőséges alkalmuk nyílt arra, hogy megfelelő lépéseket tegyenek a maguk érdekében. A pénzügyminiszter elgondolásairól részletes képet rajzolt a Népszava 1919. február 2-i száma. Eszerint a vagyonadó kiterjedne a vagyon minden alkotóelemére: az ingatlan és ingó vagyonra, készpénzre, takarékbetétre, értékpapírra, műkincsre. Adómentes maximumként 20 000 koronát emlegettek. Az elgondolások szerint a progresszív adókulcs 5 százaléknál kezdődnék és 50 százalékig terjedne. A tervezet szerint a 10 millió koronát meghaladó vagyonúknál esetleg 100 százalékig terjedne az adókulcs. Az adózás alapját a békeidők átlagos árai képeznék. Az adólerovás készpénzben vagy természetben, törlesztéssel vagy egyszerre történnék.9 4 A vagyonadó tárgyában ismételt tanácskozások folytak a Pénzügyminisztériumban, ahová a kormány meghívta a pártok és a munkaadói érdekképviseletek megbízottait. A február 3-i értekezleten Fenyő Miksa, a GyOSz megbízottja kijelentette, hogy el kell halasztani a kivetést, amíg helyreáll a termelés. Varga Jenő ezzel szemben tiltakozott a kivetés elhalasztása ellen, s azt javasolta, hogy a vagyonadó-kataszter felvételéig minden nagy vagyon tulajdonosát kötelezzék a várható vagyonadó jelentős részének megfelelő öszszeg előzetes lefizetésére.95 A viták egy további kérdése volt: személyi vagy tárgyi legyen-e az adózás. Személyi adózás esetében egyéni elbírálás érvényesült volna, tárgyi adózás esetében viszont — amikor minden részvény, betét stb. egyenlő adóztatása forogna fenn — nem lett volna érvényesíthető a progresszivitás. Vita volt az adózásból befolyó összegek hovafordításáról is. Szende mindenekelőtt az Osztrák—Magyar Banknál levő fiiggőkölcsönöket kívánta rendezni — ezzel a többség általában egyetértett —, míg a szociáldemokrata párt képviselőjének nézete szerint előbb a 6 százalékos hadikölcsönkötvények visszavásárlására kell fordítani a pénzt.9 6 Olyan javaslatok is történtek az adózás alapját képező vagyontárgyak eltitkolásának meggátlására, hogy minden betéttulajdonos igazolja személyazonosságát, a pénzintézetek viszont készítsenek jegyzéket az adósokról, hitelezőkről és jelentsék a részvénytulajdont is.9 7 A burzsoázia jelenlevő képviselői általában egyetértettek abban, hogy a vagyondézsmára szükség van, de ismételten hangoztatták, hogy várni kell az adó behozatalával, amíg véglegesek lesznek Magyarország határai, létrejönnek a megál apodások a szomszédos államokkal, megindul a termelés. A várható vagyonadó-alapot általában mintegy 100 milliárdra tették. Fellner Frigyes 88 milliárd koronára fcecsülte. A befolyó összeg nagyságát 6—7 milliárd koronái a becsülték. Vita tárgya volt az adóztatandó minimum is : egyesek 10 000 koro-91 Népszava. 1919. febr. 2. 96 Uo. febr. 4. 86 Népszava. 1919. febr. 9. 97 Népszava. 1919. febr. 16.
