Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
820 LÄNG IMRE A szomszédos államok gyorsan cselekedtek. A megszálló szerb csapatok parancsnoka elrendelte, hogy a déli demarkációs vonalon túl 1000 koronánál nagyobb összeget nem lehet sem kivinni, sem behozni. A szerb királyság területére egyáltalán nem volt szabad koronát bevinni.4 5 Csehszlovákia betiltotta a szükség-kétszázkoronás és huszonötkoronás bankjegyek forgalmát és nagymennyiségű értékpapírt vásárolt be ezek felhasználásával. Ezzel a művelettel nagymennyiségű papírpénzt dobott át Magyarországra. Ezután sor került a még fennmaradt korona-mennyiségek felülbélyegzésére, ami ellen tiltakozást jelentett be az Osztrák—Magyar Bank. Hasonló akciókat hajtottak végre a többi környező államok is az általuk megszállt területeken levő vállalatok részvényeinek felvásárlásával, ami további korona-mennyiségek beözönlésével járt Magyarország számára. 1919 február közepén befejeződött Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia korona-mennyiségeinek felülbélyegzése, aminek eredménye az volt, hogyegyedül Magyarországon maradt felülbélyegezetlen koronabankjegy.4 6 A bankjegyek lebélyegzése tárgyában február második felében megállapodás jöttlótre Magyarország és Német-Ausztria között. A megállapodás értelmében a két ország egymás rendelkezésére bocsátja a kölcsönös fizetések céljára szükséges lebélyegzett bankjegyeket.4 7 A Magyarországon levő koronabankjegyek lebélyegzését március végén szándékozták elkezdeni a magyar pénzügyi hatóságok. A terv az volt, hogy a postatakarékpénztár takarékbetétként elfogadja a felülbélyegzendő bankjegyeket, 3 százalékos adómentes kamat mellett.4 8 A tervek szerint előbb a kincstár bankjegykészleteit, majd az Osztrák—Magyar Bank tárcájában levő mennyiséget, végül a fővárosi pénzintézetek pénzkészleteit bélyegezték volna le; a végrehajtás Budapesten kezdődött volna meg.4 9 * Pénzügyi és adópolitikai intézkedések 1918 november—1919 február időszakban A földkérdésen kívül a kormány legtöbbet propagált gazdaságpolitikai frázisa az adóterhek „igazságosabb" elosztásának hirdetése volt. A pénzügyi és adópolitika úgyszólván naponta tartogatott valamilyen nyilatkozatot, intézkedést a kormány gazdaságpolitikájában — eleinte — bizakodó tömegek számára. A hangoztatott szólamok, rögtönzött intézkedések azonban — a kormányzat négyésfélhavi kapkodó, ingadozó politikája következtében — végül is három, visszaélésekre bő alkalmat nyújtó „néptörvénybe" és a félbemaradt vagyonadó-törvényjavaslatba torkolltak. 45 Biztosítási ós Közgazdasági Lapok. 1919. febr. 1. 46 Max Faragó : Die Notenpresse der Revolution. Wien 1930. 34—57. 1. 47 Népszava. 1919. febr. 23. 48 Uo. 1919. márc. 9. 49 Magyar Nemzetgazda. 1919. márc. 1. A korona-bankjegyek ügye nemzetközi bonyodalmakra is vezetett. Március közepén jegyzéket intézett Svájc bécsi követe a magyar kormány bécsi megbízottjához, amelyben leszögezte, hogy a svájci kormány nézete szerint az összes utódállam felelős a Svájcban levő korona-mennyiségért. Követelte, hogy mindegyik utódállam vegye át a ráeső részt ebből a mennyiségből és lebélyegzett bankjegyet vagy jóváírást adjon helyette. (Vö. Pl Arch. A Károlyi-per iratai. Bálint min. tanácsos 1919. márc. 17-i sürgönye a magyar kormányhoz a bécsi magyar követség útján.)
