Századok – 1960

Tanulmányok - Hozzászólások Molnár Erik előadásához. Ember Győző; Székely György; dr. Horváth Miklós; Ságvári Ágnes; Szabolcs Ottó hozzászólásai; Nemes Dezső zárszava 59

76 ' HOZZÁSZÓLÁSOK MOLNÁR ERIK ELŐADÁSÁHOZ feladatok megoldásában. Ez megköveteli, hogy munkánkban az új- és legújabbkor kutatását fokozottan előtérbe állítsuk. Ez azonban nem elég. Lenin nem egyszer hangsúlyozta, hogy a marxista történész nem lehet az események egyszerű regisztrálója, hanem határozottan és nyíltan, a munkásosztály alapvető érdekeinek szempontjából, a párt álláspontjáról kell értékelnie az eseményeket. Ez nemcsak hogy nincs ellentétben a szigorú tudományosság és a historizmus követelményeivel, hanem teljesen megfelel azoknak. A régebbi munkáinkban elkövetett hibák éppen a kutatás marxista módszerének, a pártosság lenini elvének megszegéséből eredtek. A még meglevő fogyatékosságokat csak úgy javíthatjuk ki, ha mindig korunk élenjáró osztályának, a munkásosztálynak az álláspontjáról, az adott kor, a társadalmi fejlődés követelményeinek összefüggésében vizsgáljuk az eseményeket, pártunk történetét. A társadalmunk növekvő érdeklődése, egyetemi és középiskolai oktatásunk és egész ifjúságunk politikai eszmei arculatának formálása az 1919-től 1944-ig terjedő ellenforradalmi korszak sokoldalú feltárását követeli meg tőlünk. Fiatal párttörténetírásunk kezdeti lépéseihez komoly segítséget nyújtottak a már említett iratok az ellenforradalom történetéhez, továbbá a kapitalista rendszer utolsó évtizedeinek gazdasági fejlődésére és politikai történetére vonatkozó munkák is. A történettudomány művelői adósak még a 25 éves ellenforradalmi rendszer összefoglaló politikai történetének és szerepének elmélyült, tudományos feldolgozásával. A Horthy-fasizmus kül- és belpolitikája, a nemzetközi fasizmushoz fűződő kapcsolatainak pártos elemzése nagymértékben segítette volna a népünk egyes rétegeiben még ható ellenforradalmi eszmeáramlatok maradványainak szétzúzását. E hiányok pótlása legyen szerves része annak a harcnak, amelyet pártunk folytat az 1956-os ellenforradalom ideológiai maradványainak teljes megsemmisítéséért. Befejezésül szólni kívánok történetírásunk legfiatalabb hajtásáról, a népi demokratikus korszak történetének feldolgozásáról, amelyre pártunk VIL kongresszusa is felhívta a figyelmet. Az elmúlt másfél évtized alatt hatalmas történelmi változások jöttek létre társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális életünk minden területén. A revizionista torzításokkal szemben, dogmát izmustól és burzsoá objektivizmustól mentesen, konkrét történelmi tényanyag alapján kell megmutatnunk a marxizmus-leninizmus általános elveinek érvényesülését hazánkban. Hogyan érte el népünk nagy történelmi győzelmeit, milyen tanulságokat rejt magában e korszak az egész nemzetközi, forradalmi munkásmozgalom és a szocialista építés további útja számára? E kérdésekre válaszolva történetírásunk alkotó módon járulhat hozzá népünk szocialista tudatának formálásához. Készültek egyes tanulmányok, párt iskolai előadások, és megjelent a munkásosztály hősi újjáépítési harcáról egy tematikus dokumentumkötet is. Ezek a munkák még távolról sem elégítik ki a tudományos igényeket, azonban előkészületei hasznos adalékot jelentettek további feltárásokhoz, nagyban hozzájárultak saját nézeteink tisztázásához. Megkönnyítik munkánkat az MSZMP 1957-es pártkonferenciájának és a Központi Bizottságnak különböző területekre vonatkozó iránymutató elemzései. A VII. kongresszus tanácskozásai és határozatai főbb vonalaikban irányt mutattak az 1945 utáni korszak alapvető marxista-leninista elemzésé-