Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
816 LÄNG ШЛЯ Szende november 16-án felhívta a minisztertanács figyelmét az ország pénzügyi helyzetére. Az állami alkalmazottak fizetésemelése évi 1,2 milliárd korona terhet jelentett, amihez a leszereléssel és a menekült hivatalnokok elhelyezésével járó kiadások járultak, összesen tehát 3 milliárd kororiáia volt tehető az évi többletteher. A pénzügyi helyzetből fakadó problémákat három kérdés (vagyonadó, bankjegykér dós és hadikölcsönügy) köré csopoitosította Szende. Mint mondta, a hadikölcsönkérdés teljesen magyar probléma, amit visszavásárlással vagy más intézkedéssel kell megoldani; a bankjegyügy — meghatározása szerint — „kényszerszolidaritás" kérdése; a vagyonadó bevezetését elkerülhetetlennek mondta, amit viszont nem lehet a földreform nélkül megvalósítani.2 3 Szende 1918. december 12-én előterjesztést tett a magyarországi hadiszállítóknak nyújtandó fizetési előlegek ügyében. Bejelentette, hogy a magyar vállalatok követeléseit a magyar kormánynak kell rendeznie. Egyben közölte azt is, hogy a volt közös hadügyminisztériumnál vezetett ún. mozgósítási hitelszámlát 1918. október 31-i hatállyal lezárták, így erre a számlára Magyarország egyelőre nem utal át pénzt.2 4 Az előterjesztés alapján rendeletet adott ki a kormány, amelyben bejelentési kötelezettséget rendelt el a volt közös hatóságokkal szemben fennálló követelésekre és tartozásokra vonatkozólag.2 6 A foganatosított intézkedéseket átmenetieknek tekintette a kormány. Az előzőekben említett követi konferenciát tartotta illetékesnek a végleges rendezésre. Ez a szerv lett voma hivatva a volt közös hadügyminisztériummal szemben fennálló igények elismerésére is, valamint a közös aktívák és passzívák felosztására.2 6 A magyar szállítók és vállalkozók részére nyújtandó előlegek tekintetében elfoglalt álláspont egyébként teljes összhangban állt a kormányzat azon elvével, amelynek tendenciája a burzsoázia igényeinek minél teljesebb kielégítése volt. Súlyos terhet jelentett az államkincstár számára a volt közös hadügyminisztériummal szemben fennálló magánjogi követelések előlegeinek fizetése. A magyarországi hitelezők már az említett bejelentési kötelezettség elrendelése előtt bíztak a kormány fizetési készségében. Ez világosan kifejezésre jutott a Magyar Általános Hitelbank 1918. november 11-i ülésén. Arra a kérdésre, hogy 83 OL Miniszterelnökségi levéltár. 1918. nov. 16-i 49. sz. minisztertanácsi jegyzőkönyv. — A kényszer-szolidaritáson feltehetőleg az új államokkal együttesen vállalandó kötelezettségeket értette Szende. 24 OL ME—1918—VII—6310. 26 6438/1918. ME. sz. rend. Közgazdasági Értesítő. 1918. dec. 27. A magyarországi hadiszállítóknak és vállalkozóknak nyújtott előlegek fizetésónek hátterében a volt közös hadügyminisztérium 1918. nov. 30-i fizetésbeszüntetése húzódott meg, aminek oka viszont az volt, hogy Német-Ausztria megtagadta a fizetési eszközöknek a volt Hadügyminisztérium rendelkezésére bocsátását. Német-Ausztria az összegek folyósítását mindaddig felfüggesztette, amig az új államok meg nem állapodnak a vállalandó részkötelezettségek arányában. (Vö. Magyar Pénzügy. 1918. dec. 5.) A magyar vállalatok követeléseinek két kategóriája volt: a már leszállított és átvett árukkal, továbbá a törölt hadirendelésekkel kapcsolatos igények. (Vö. a GYOSZ XVn—XVIII. évi jelentését. Bpest. 1920. 26. 1.) 26 OL ME—1919—XXXVII—1191.—Magyarországon a Pénzügyminisztérium XI. a osztálya intézte az előlegek folyósítását, a munkaadók érdekképviseleteinek közreműködésével, illetve javaslatuk figyelembevételével. Ez utóbbi lehetőség bő alkalmat nyújtott a burzsoáziának a pénzügyi hatóságok befolyásolására. A magyar hadiszállítóknak és vállalkozóknak kifizetett összegek 1918. nov. 1. — 1919. jan. 31. folyamán 250 millió koronát tettek ki. A benyújtott igények ennek az összegnek sokszorosát tették ki: egyedül a MAV 443 miihót követelt. (Vö. OL ME—1919—XXXVH—916.)
