Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
A KÁROLYI- ÉS BBRINKEY-KORMÁNY PÉNZÜGYI POLITIKÁJA 815 A Pénzügyminisztérium 1918. november 8-án táviratot intézett a voit közös külügyminisztériumhoz, amelyben közölte, hogy a közös intézmények likvidációjának foganatosítása céljából szükségessé vált a közös gazdálkodás számláinak 1918. október 31-ével történő lezárása. A magyar pénzügyminisztérium kifejezte készségét a tekintetben, hogy vállalja a lezáráskor a közös számlán jelentkező kinnlevőségekből és tartozásokból kvótaszerűen Magyarországra háramló rész rendezését. Javasolta továbbá, hogy 1918. november 1-vel kezdődően elkülönítetten kezeljék az ez időpont előtt és után keletkezett jogcímeket. A november 1-е után ideiglenesen még a közös külügyminisztériumra háramló teendők költségeinek fedezésére havi 1,560 000 koronát folyósít a magyar pénzügyminisztérium; a korábbi közös tisztviselők illetményeinek fizetéséhez — a végleges rendezésig — kvóta szerint hozzájárul. A magyar részről bejelentett készség minden vonatkozásban a viszonosság feltételezésén alapult.21 A magyar kormánynak ez az állásfoglalása nem hagyott kétséget a tekintetben, hogy kötelezőnek tekinti magára nézve a volt Monarchia kötelezettségeit, illetve azok kvóta szerinti részének elismeiését. A Pénzügyminisztérium egy későbbi, a felszámolásban levő volt közös hadügyminisztériumhoz intézett átiratából kiderül, hogy a Bécsből beküldött felállításokban szereplő igényeket elfogadhatatlanoknak minősítette, meitnem voltak megállapíthatók az 1918. október 31-e előtti teheitételek. A Pénzügyminisztérium átirata hangsúlyozta, hogy a közös pénzügyek likvidációjánál elsősorban a magánjogilag érvényesíthető vállalkozói és szállítói kötelezettségek rendezését tartja fontosnak. Bár at magyar vállalkozók kielégítése nem a magyar kormány, hanem a felszámoló volt közös hadügyminisztérium feladata — szögezi le az átirat—, az igazolt követelésekre —ezek mintegy 60 százaléka erejéig — előlegeket folyósítanak a magyar pénzügyi hatóságok. Az 1918. november 1-е utáni újabb kiadásokat csak annyiban ismeri el a magyar kormány, amennyiben ezekhez az új államok az ún. követi konferencián hozzájárulnak és közös kiadásoknak minősítik. Ennek megtöiténtéig a megküldött igényeket nem veheti tekintetbe a magyar kormány. Az átirat azzal a megállapítással végződik, hogy a magyar kormány által eddig teljesített fizetések meghaladják a Magyarországra nézve kötelező 36,4 százalékos kvótát; ha azonban ennek ellenkezője derülne ki az elszámolásokból, a különbözetet átutalják a magyar pénzügyi szervek.2 2 Az átiratból megállapíthatóan nem változott a magyar kormány eredeti álláspontja a Monarchia kötelezettségeinek vállalása tekintetében, mindössze a november 1-е után keletkezett kiaelásokkal kapcsolatban tanúsított valamivel határozottabb magatartást. A Monarchia kötelezettségeinek kvóta szerinti vállalására vonatkozó állásfoglalását mindvégig fenntartotta a kormányzat. 81 Párttörténeti Intézet (a továbbiakban PI) Arch. A XVI. 6/5. — Hasonló értelmű sürgönyt küldött a Pénzügyminisztérium nov. 23-án a volt közös pénzügyminisztériumhoz. 82 OL ME—1919—XXXVII—916. 1919. fobr. 1. — Az átiratból kitűnik, hogy a magyar kormány 1918 novembertől 1919. január 31-ig összesen 800 millió koronát fordított katonai célokra. Az említett követi konferencia a Monarchia közös intézményeinek likvidációjával megbízott testület volt, amely az új nemzeti államok küldötteiből állt (Bevollmächtigten-Collegium). A bizottság nem fejtett ki érdemleges munkát és az antant sem tekintette tárgyaló félnek.
