Századok – 1960
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (I. rész) 794
WESSELÉNYI MIKLÓS FOGSÁGA 807 Bártfayéknak távozniok kell; Wesselényi kézszorítással búcsúzik a koronatanútól. „Ez által megtisztelve érzém magamat" — írja az másnap naplójába — „s dicsekedve fogom emlegetni halálomig." A többi kísérőket, Rádayt, Stullert, Vörös Antalt, akik, gyalog kapaszkodván fel a Várba, késve érkeznek a kaszárnyához, már nem engedi be az őrség. Vörös aztán úgy beszélte el a dolgot, hogy ő vitatkozni kezdett az őrséggel. „Fegyverben vagytok?" — „Igen." — „Többen is vagytok ?" — „Igen." — „Hát akkor mit féltek négyünktől" (a negyedik személy ismeretlen), „fegyvertelenektől, hogy nem engedtek be az udvarra?" — „Uram, parancsunk van, hogy senkit se bocsássunk be." Vörös fordít egyet a dolgon: „Tudjátok-e, ki az, akit az imént bevittek ?" Tagadó válasz. „Hát látjátok, ő az az ember, aki a parasztokat fel akarta szabadítani; a parasztokért áldozta fel magát, ezért hozták ide." A káplár csóválja a fejét (hisz ez az ő szüleiért s mindnyájukért állt ki !): „Uram, ha a bárót csak ezért zárják be, hát az mégiscsak sok !" Vörös siet kiaknázni a hatást: „Bizony, csak ezért; s majd ti is meglátjátok, milyen derék ember !"33 Most már csak az ügyész és Bsnyovszky marad a fogoly mellett. Azt cellájába kísérik. A helyiség a kaszárnya földszintjén van, Kossuth szobája szomszédságában; köztük csak „valami pitvarka vagy kis köz (talán pincetorkolat)" van. 8—10 lépés hosszú lehet, s széltében három; nem nedves, de fényt alig kap (ablaka egy kis, sikátor-szerű beugróra néz, „s be van téglázva egész a felső szárnyakig". S a félig vak embernek ez mindennél súlyosabb. Egy pillanatra elhagyja fegyelme; könnyek peregnek végig arcán.34 S aztán a fogoly magára marad. Benyovszky barátaihoz siet, tájékoztatandó őket azokról, amiknek csak ő volt szemtanúja; Hubay a vicedirectorhoz, jelentéstételre. Az, mint már több ízben szólottunk róla, másnap beszámol a történtekről a nádornak. Majláth alkancellárnak azonban még aznap este megteszi jelentését, korrektül megírva benne, hogy Wesselényi börtöne rendkívül szűk, s egészségtelen.36 Sedlnitzky pedig már február 11-én értesíti Metternichet a történtekről.3 ® * A nagy harc egy szakasza tehát lezárult. De maga a harc ? Most lángol fel csak igazán. Mint a harc Patroklos holttestéért. Engedje meg az olvasó, hogy e helyt vegyük számba: kik lépnek csatasorba a két oldalon ? 33 1 8 39. febr. 13-i (Pest) besúgójelentés (O. L. — TM 61. cs. 8616). Vörös maga nem tesz erről említést megjegyzéseiben. 84 Takáls Sándor: Wesselényi Miklós és a titkos rendőrség. Bp Sz 1931 : 89. 1. 36 A jelentést ld.: O. L. — MKPr 1839 : 156. A nap történetének azokat a részleteit, amelyeknél nem jelöltük meg külön forrásunkat, Bártfay naplója alapján rögzítettük. E híres naplórészlet (B : N IV. 8/b—12/b) több ízben is kiadásra került. Először a Fővárosi Lapok 1877-i évfolyamának 65—67. számában jelent meg, a közlő nevének feltüntetése nélkül; bevezetés, jegyzetapparátus nem került mellé. Másodszor Tolnai Gábor publikálta a Jelenkor 1942. évfolyamának 18. számában (Wesselényi Miklós bezáratása — Részlet Bártfay László naplójából). Szövege annyiban tér el a Fővárosi Lapokétól, hogy 2 helyen átírva, rövidítve közli a napló jelentéktelenebb részleteit, s elhagyja a Wesselényi búcsúja utáni szakaszt. Bevezetést, jegyzetapparátust ő sem ad; nem említi a korábbi közlést sem. Kérdés, hogy tudott-e róla. Egy körülmény emellett látszik szólni. Bártfay naplófeljegyzése nem Wesselényi hozzáérkezésével kezdődik; előbb még röviden említi aznap délelőtti munkálkodását stb. A Fővárosi Lapok szövege azonban a dátum után mindjárt Wesselényi érkezését közli (a kihagyásra való utalás nélkül). Ugyanígy járt el Tolnai is. Végül Vécsey említett cikkének megfelelő része lényegében szintén szövegkőzlós, nem a legkielégítőbb jegyzetekkel. 36 O. L. — TM 60. cs. 8752. sz.
