Századok – 1960

Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (I. rész) 794

WESSELÉNYI MTKLÓS FOGSÁGA 803 elnökölvén a hétszemélyes tábla ülésén, nem is neki kell majd hordania első­sorban az ódiumot), s most megpróbálja csititani ezt a mindenre elszánt erdélyit; ezzel talán elejét veheti az ítélet végrehajtásánál bekövetkezhető bajoknak. Wesselényi nem börtönbe kerül, csak fogságba; orvosi kezelésre lesz módja, felolvasót is engedélyezni fognak neki, nem fogják megfosztani kényelmétől, az őt megillető bánásmódban lesz része. (Azt azonban nem közli vele: hol jelölték ki börtönét?)23 A nádor az audiencia után láthatólag még inkább megnyugodott. Éppen ezért úgy válaszolt a vicedirector ismertetett felterjesztésére, hogy az ítélet végrehajtásánál a legnagyobb tapintattal kell eljárni. Mindenképpen kerülni kell a feltűnést; ezért a katonai karhatalom kirendelésére nincs szükség (ha­csak a helyettes királyi jogügyigazgató nem nyert erre határozott utasítást az udvartól), csak egy katonatisztet kell a referens protonotarius mellé adni; egyáltalában az elítélt rangjának s annak megfelelően kell eljárni, hogy szabad­lábon védekezhetett, s büntetése csak fogság.24 Wesselényi a nádornál volt audienciájáról jövet a déli harangszó után érkezik Bártfay Lászlóhoz. A Károlyiak titkára (a reformkor irodalmi életének rokonszenves alakja; Vörös­marty, Bajza barátja, maga is jóízlésű bíráló — büszke is kritikusi sikereire —; naplója irodalmi műnek talán szerényebb értékű, a kor elsősorban kulturális történetének azon­ban nem köznapi fontosságú dokumentuma) tisztában van vele, bogy kevés olyan törté­nelmi pillanatnak (azaz jónéhány órának) lehet közvetlen közelből szemlélője, korona­tanúja, mint amilyenek most következnek. (A sors úgy hozta, hogy jó tizenegy esztendő múlva ismét ő tanúskodhassék ennek a nagy életnek egy másik nagy pillanatáról: az utol­sóról.) A fogságbavonulás másnapján25 mindent gondosan rögzít a történtekkel kapcsolat­ban; 1839. február 17-én felolvassa szövegét Kelemen Benjáminnak, s az ,,mind helyesnek 's valónak ismeré".26 Ez a külsőleg is „hitelesített", de elsősorban az emberi hűség adta hitelű tanúvallomás az elsődleges forrása mindannak, amiről az elkövetkező néhány rop­pant feszültségű órát illetően tudomással bírunk. A fogságba vonuló búcsúzik Bártfayéktól; a fiscus már kétízben kereste szállásán, ideje rövid. Bártfayné rimánkodik: maradjon még; Wesselényi nedves szemmel tagadja meg a síró asszony kérését. Ahhoz hozzájárul, hogy egy fürtöt vágjon hajából emlékül. Aztán fiakkerrel hajtatnak át Bártfayval Wesselényi szállására; szobájában a két tolnai várja: Bezerédj István és Dőry, aztán két jogász: Benyovszky és Vörös Antal, s végül két hű munkatársa: Kelemen és 1834/35-i kolozsvári gyorsírója, az Országgyűlési Tudósítások erdélyi párjának szerkesztője, Kossuth majdani elnöki titkára az Országos Honvédelmi Bizottmánynál: Stuller Ferenc. 23 Ld. erre nézve Bártfay naplójának a Fővárosi Lapokban (1877 : 65—7. sz.) közölt részletét, Vörös Antal megjegyzéseinek előbb idézett helyét és egy 1839. február 9-i (Pest) besúgójelentést (O. L. — TM 61. cs. 8603). 24 A nádor válaszát Feyesnek 1.: O. L. — Regnicolaris lt:. József nádor titkos lt.-a: Acta Politiam . . . spectantia 1839 : 17. Megjegyzendő még: olyan hírek is terjedtek el a városban (Vörös Antal mint valót jegyezte fel), hogy Gosztonyi ítélőmester február 9-én, még reggel, felkereste Budán Lederer főhadiparancsnokot a katonai assistentia ügyében. „Báró Lederer" — írja Vörös — ,,az assistentiat kereken megtagadta; egyébiránt biztosította Gosztonyit a' felől, hogy assistentia szüksége nem forog fen, mert ő Wesselényi individualitását ismeri, 's garantirozni mer érette, hogy ő egy a' végrehajtásra kiküldendő gyermek ellen sem fog szegülni." (Vörös megjegyzései: 78—79. 1.) Felesleges szót pazarolni annak bizonyí­tására: mennyire naiv legendáról van szó. 26 BN : IV. 13/a. 26 BN : IV. 13/b. 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom