Századok – 1960
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (I. rész) 794
804 TB.ÓCSÁNYI ZSOLT BeDyovszky tudósítja: Gosztonyi expeditora, azután a referens directoratusi ügyész, Hubay már kereste. Az ügyvéd már tájékozott: Budára fogják vinni, olvasmányokat juttathatnak be börtönébe, felolvasója is lesz. A gräfenbergi útra kétségkívül megkapja az engedélyt. Budára egy katonatiszt kíséri át. Délután 4 órára kell megjelennie a királyi jogügyigazgatóság épületében ítélethirdetésre; ő meg is ígérte ezt. Wesseiónyi indulata kezd borzolódni: nem ismeri el, hogy a fiscusnak az ítélethirdetésig hatalma volna rajta. Benyovszky csitítani próbálja: hiszen éppen az ítélethirdetésre mennek a jogügy igazgatóságra, s onnan vonulnak majd Budára. Az ellenérv olaj a tűzre. vVesselényi felcsattan: már reggel is megmondta (a nádorhoz indulása előtt folyhatott köztük erről vita), hogy a Directoratus-hoz nem megy. A királyi tábla előtt hajlandó megjelenni, de — mondja -•- „én a törvényes, alkotmányos elvet utolsó percemig sértetlenül kívánom s fogom fenntartani".27 Benyovszky megpróbálja meggyőzni arról, hogy lehetetlent kíván: a tábla ülése eddigre alighanem bevégződött, s mikor keresték, nem is találták otthon. Fejeskedésével csak azt éri el, hogy egy század katonaságot küldenek rá. Wesselényi vállat von: nem bánja. A fiscus megteheti, de ő ítélet előtt nem megy a jogügyigazgatóságra ; ám jöjjön a bíró az ő lakására. A jelenlevők kérlelőre fogják a dolgot; végül VVesselényi belenyugszik abba, hogy ő menjen át Gosztonyihoz. S azzal Benyovszky siet is a jogügyigazgatóságra s az ítélőmesterhez — ahol, mint már tudjuk, nyitott kapukra kell találnia. Szerencsés véletlen? Ne felejtsük el, hogy a két ellentétes póluson egyaránt egy-egy kiváló közjogász áll: az udvarban Bartal, Pesten az egyszerre gravaminális és reformer-ellenzékiségnek ez idő tájt legalábbis egyik legkiválóbb reprezentánsa. A jelenlevők eloszlanak; Bártfay hiába invitálja ebédre barátját. „Félek, hogy az asszonyok újra nyafognának" — hárítja el a meghívást Wesselényi. A Bártfayéknál valamivel előbb történtekre gondoljunk; nemcsak azokat félti az elérzékenyüléstől. Mikor a nap koronatanúja visszatér hozzá. Károlyi Györgyöt és Prónay Gábort találja nála; aztán gyülekeznek a többiek is: Ráday Gedeon, Bezerédj, Dory, Bánffy Pál, Zarka Vasból, Kelemen Benjámin, Stuller, Vörös Antal; megérkezik Eckstein Adolf is, akinek tegnapi megbízatása feleslegessé vált. Várakozás; lényegében qíncs már semmi tennivaló a Gosztonyihoz való indulásig. S ami mondanivaló volna, arról férfiember nem szívesen beszól. Apróságokkal telik el az idő. VVesselényi még egy apró fricskát küld Széchenyinek (ennek a kicsit mintha a XVII. század végi Erdélyből, de különb gerinccol a XIX.-be szakadt erdélyi főúrnak mindig idegen volt barátja tökéletes társasági jómodora): elszalasztja hozzá Vörös Antalt, azzal, hogy „ott akár a kapusnak, akár házmesternek vagy komornyiknak" mondja meg: küldője „nagyon sajnálja, de nagyon fontos ós halasztást nem engedő dolgai miatt, a meghívásnál és ígérkezésnél fogva, ma többé nem vehet részt ebédjében". Aztán nem bír tovább szobájában maradni; eltűnik, s csak jó félóra múlva tér vissza, sáros nadrágban. Bártfay azt gyanítja, hogy lányait kereste fel Tenczeróknél (híre járt akkortájt, hogy a nagyobbik súlyosan megbetegedett). Da lehet, hogy csak egy kissé kiszaladta magát, idegességét levezetendő. Indulás előtt még szó kerül a hétszemélyes tábla ítéletére. Wesselényi lovagias fejbólintást küld lovagias ellenfelének, Szirmay Ádám szep-27 Az idézet Bártfay naplójából való. Kérdéses, hogy szó szerint is így hangzott-e el. Tisztelet illeti Bártfay derókségét, de Wesselényihez nem ért fel; stilárisan sem.
