Századok – 1960

Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (I. rész) 794

802 TB.ÓCSÁNYI ZSOLT Engedje meg nekünk az olvasó, hogy most ismét Wesselényi személyéhez forduljunk. 1839. február 8-án (bizonnyal már az ítélet hírének kiszivárgása után) tanácskozásra kerül sor Wesselényi lakásán. A szűkkörű megbeszélés résztvevői Wesselényi korábban vagy akkor is legközelebbi barátai: Károlyi György, Fáy András (már atyjának is tisztelő híve), Ráday Gedeon (ha sokkal enyhébben is, de némileg sorstársa Wesselényinek), s — ha hinni lehet a besúgónak — maga Széchenyi is;19

rajtuk kívül Wesselényi ügyvédje, Benyovszky Péter. Itt állapodtak meg a Wesselényi-birtokok kezelését illetően a fogság idejére: az említett személyek végzik az igazgatás elvi irányítását; a gyakorlati teendőket Kelemen látja el. A másik kérdés, amellyel a baráti kör foglalkozott, az elfogatással kapcsolatos teendők ügye volt. Megállapodtak benne: Wesselényi ne tanúsítson semmiféle ellenszegülést az ítélet végrehajtásánál. (Majd még látni fogjuk, hogy ezzel a kérdés még nem zárult le.) S minthogy bizonytalan volt, hogy mikor kerül sor az elfogatásra (Kossuth esete óta tartani lehetett az éjszakai meglepetésektől), Eckstein Adolf ügyvédet (mozgékony ellenzéki, kitűnő személyi kapcsolatokkal rendelkezik, s az árvízi mentésnél végzett munkája népszerűséget is biztosít számára) bízták meg azzal, hogy éjjel-nappal tartsa szemmel Wesselényi személyét, s (nem lévén még publikus, hogy hol jelölték ki börtönét) elfogatása esetén feltűnés nélkül kövesse egészen' a büntetés végrehajtására kijelölt helyig. Egyben személyi kapcsolatai révén hasson oda, hogy az udvari körökben is jobb vélemény alakuljon ki az elítéltről, s legalább egy felolvasó engedélyezését járja ki számára.20 Aznap este Wesselényit ismét a magyar színházban látják. Mintha búcsúzna valamitől: ha valóban ki kell töltenie a háromévi fogságot, utána már a színészeknek valószínűleg csak hangját élvezheti. Az ifjúság (amelyet a Sincerus [ !] álnéven szereplő besúgó siet is megróni ezért) minden lépésen kalaplevéve üdvözli; ő barátságosan viszonozgatja az üdvözléseket. Derűsnek mutatkozik.2

1 Másnap délelőtt 10 órakor kerül sor kihallgatására a nádornál. Az audienciára vonatkozólag egy lényeges ponton ellenkezők a híradások. Vörös Antal úgy tudja, hogy Wesselényi még egy utolsó kísérletet tett bebörtönzésének megakadályozására; arra való hivatkozással, hogy Deák Bécsben ügyködik Gräfenbergbe bocsáttatása iránt, felkérte a nádort: hasson oda, hogy recursus-a eldöntéséig függesszék fel a perében hozott ítélet végrehajtását. A nádor válasza Vörös értesülései szerint úgy hangzott, hogy nincs módja az ítélet végrehajtását megakadályozni.22

Megtörtént-e a dolog, vagy csak Vörös emlékezete és mérlegelőképessége nem működött pontosan? Az utóbbi mellett szól az, hogy egyrészt korábban sem merült fel ilyen terv, másrészt sem Bártfay naplója, sem a napról beszámoló besúgójelentések nem tudnak ilyesmiről. Annál egybevágóbbak a kihallgatást illető további értesülések. A nádornak nagy kő esett le a szívéről az ítélettel (amelyért, Cziráky országbíró 19

Széchenyi aznapi naplófeljegyzésében (Sz : N V : 239. 1.) nincs említés a tanácskozásról. Egy rövid utalásból azonban legalábbis arra következtethetünk, hogy Károlyi Györggyel találkozott aznap. 20

1839. február 9-i (Pest) besúgójelentés (O. L. — TM 60. cs. 8451/b). 21

Sincerus 1839. febr. 10-i (Pest) jelentése (O. L. — TM 64. cs. 9341). 22

Vörös Antal megjegyzései a perhez: 78. 1.