Századok – 1960

Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (I. rész) 794

798 TBÓOSÁNYT ZSOLT elárul abból, ami a fegyelmezett külső alatt viharzik benne, hogy tart tőle: megvakul börtönében ; s egyébként • sem tudja, hová fogják vinni (az államfoglyokat nem hagyják Pesten vagy Budán).7 Naplójában azonban már nyugodtan szabadjára engedi a vihart. A részhalálok rémei táncolnak körülötte (a vakságról itt már nem is szól; az a szorongás már a színházban kibuggyant belőle). A közvélemény elfordult tőle: „Azon részvétlenség, elfásultság, s hidegség, melyet — néhány embert kivéve — mindenkiben látok, rám nézve az ítéletnél keserűbben meglepő." Kikért tette kockára egészségét, vagyonát, életét? „Nemzet-e az, emberek-e azok, kiket ily eset meg nem ráz? Hogy polgári hív törekvéseimnek s a törvény mellett küzdéseimnek bére nem babér, de tövis koszorú lesz, nem volt váratlan; de hogy ily nyomorult embercsorda ez, melyet nemzetnek képzeltem, s hogy a magok nem földbe, hol, ha későn is, de csírázhatnának, hanem" (itt rémlik fel a másik részhalál is) „silány homokba hullottak, amelyben sem élet, sem erő nincs, a mit önzés s aljas indulatok és parányi érdekek kiszárítottak, azért a szelek ide s tova röpitnek — mindez valóban engemet keserít." „Járom rátok, gyáva népek, S maradéktól átok" — barátjának, küzdőtársának és védqjének, a féléve halott Kölcseynek sorai csengenek olvasója fülébe. Wesselényi azonban felfelé találja meg a kiutat: „de azért híven s igazán fogom szerepemet eljátszani magam és azon kevesek számára, kik képesek azt felfogni, kiválva a sokaság közül, mely csak krajcárkomédiát ért és szeret". A másik rész-halál: a politikai halál, politikai tevékenysége lehetetlenné válása. „Az én polgári életem pályája legnagyobb hihetőség szerint már úgy is be van zárva. Nem fogják azt, remélem, hibáztatni, ha én akár szabadon maradva, akár kiszabadulva, a mostani körülmények közt részt a közdolgokban venni nem fogok." S a megoldás: ismét felfelé menekülni a szorításból. „Ezért hazámnak a polgári közéletben létező s munkáló fia nem lehetvén s így polgárilag többé nem létezvén: a szó teljes értelmében hazámra nézve nem vagyok egyéb s nem lehetek, mint emlék, de oly emlék akarok lenni, mely jelen s jövő korban lelket emelő példa gyanánt, erősebbeknek vigasztalásul, gyengébbeknek támaszul szolgáljon, mihez ragaszkodva, kísértetek és csapások közt roskadatlanul maradjanak. Ily emlék nagyobb hatású lehet, s remélem lesz is, munkásság közt lefolyt hosszú életnél."8 Az igazsághoz híven jegyezzük meg, hogy Wesselényinek a közvélemény érzéketlensége miatti panasza (csakúgy, mint másoké február 9-e után) inkább a fájdalom egyfajta kivetítése, mint a való képe. A közvélemény azonnal reagált a dologra. A iegszélesebb körben; Wesselényi ügye valóban nemzeti ügy . Wesselényi barátainak, az ellenzéknek most kell csatasorba lépniök. A hétszemélyes táblai elítéltetés elkerülhetetlen, a hosszú börtön és a vakság azonban talán igen. Kegyelmet nem hajlandó kérni; az egyetlen út tehát büntetésmegszakítást kieszközölni, betegségére hivatkozva. Wesselényi már 1838-ban megpróbálkozik ezzel (némileg még perhúzó fogásként); a nádor vissza is utasítja a kérelemnek a per halasztásával járó részeit, egyébként azonban hozzájárul. Csakhogy így Wesselényi nem hajlandó Gräfenbergbe 7 Vécsey : i. m. 42—43. 1. (Bártfay naplóját idézi.) 8 JE : W : I : 17—8. 1. (A naplófeljegyzés keltének közlése nélkül.)