Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
EGY OSZTRÁK RÖPIR ÁTÍRÓ ŰTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 787 új törvényével módosította — 1815-ben, 1820-ban, 1823-ban —, s az igéit birodalmi gyűlés helyett csak tartományi gyűlések megtartását engedélyezte, az alkotmány bevezetését pedig ezzel összefüggésben mindig elhalasztotta. Az új királytól, IV. Frigyes Vilmostól, aki 1840-ben lépett a trónra, várták a porosz liberálisok a királyi ígéret valóra váltását. Ö azonban, bár az alkotmány barátjának igyekezett feltüntetni magát, szintén csak halogatta a kéidés megoldását. A negyvenes években így a porosz alkotmány ügye az érdeklődés középpontjában áll egész Németországban. Die preußische Verfassungsfrage und das nordische Prinzip című munkájában Schuselka is elmondja a kérdéssel kapcsolatos véleményét, sőt behatóan vizsgálja Ausztriának az alkotmányossághoz való viszonyát is.169 így kezd tehát több, inkább külpolitikai, illetve Németország külállását elemző írása után most ismét, de már elmélyültebben és alaposabban a belső reformok problematikája felé fordulni. Számos kortársához hasonlóan Poroszországtól várja Németország felemelését. Véleménye szerint Poroszország arra hivatott, hogy a szó legszebb és legteljesebb értelmében a fiatal Németországot képviselje. Adja meg tehát Poroszország haladó múltjához méltóan a szellemi, politikai és egyházi életben a nép szabadságát s teljesítse egész Németország reményét.170 A porosz alkotmány megvalósulása ugyanis nemcsak a porosz népet érinti, hanem az minden német ügye, mert az alkotmány bevezetése egész Németország s így Ausztria fejlődését is előmozdíthatja.171 Részletes aprólékossággal bizonygatja ezután, hogy az alkotmány bevezetését Poroszország érdeke is megkívánja, s szokása szerint minden — korábban már más vonatkozásban felhozott — kül- és belpolitikai érvét az alkotmányérdekében, annak igazolására állítja sorompóba.172 Hosszas és néhol ellent-169 Jena (Fromman). 1845. IV, 332 1. — Ezt a névtelenül megjelent munkáját amelynek később szerzőjeként ismerte el magát (Volkspolitik 78. 1.), betiltották Poroszországban (Die Lösung 316. 1.) s Ausztriában damnaturreX sújtották (uo. 109. 1.). 170 Schuselka : Die neue Kirche 254. 1.; Schuselka : Die Lösung 9—10.1.; Schuselka : Die neue Kirche 262. 1. 171 Die preussische Verfassungsfrage 6. 1.; Schuselka; Die Lösung 107—111., 147—149. 1. 172 Die preussische Verfassungsfrage 133., 330—331., 145., 164., 304., 151., 153— — 155., 160—161., 194—195., 147—148., 156., 142., 140. 1. — Utóbb egy 1850-ben megjelent névtelen röpirat írója gúnyolja is Schuselka bőbeszédűségét, megállapítva, hogy szinte csak az ujjából rázza ki a husz íves munkákat (Politische Charaktere aus Österreich, I. Leipzig. 1850. 14. 1.), sőt azzal is megvádolja, hogy egyenesen a nyomdai ívek számát hajhássza és hiányolja nála a kellő tudományosságot (uo. 14—15. 1.). Mindebben van is némi igazság, de ez az igazságnak csak a fele. Ami a terjengősséget illeti, bár Schuselkára éppen nem jellemző a kifejezéssel való küszködés, a terjedelmesség korántsem az 6 valamiféle szószátyárkodásának a következménye,, hanem nyilvánvalóan a németországi cenzúra-viszonyoknak tulajdonítandó: a Német Szövetséghez tartozó államokban az 1819-es karlsbadi konferencia határozatai ugyanis csak a husz nyomdai ívet meg nem haladó munkákat nyilvánították feltétlenül cenzuraköteleseknek, s amikor Schuselka röpiratainak terjedelmét húsz ív fölé igyekszik növelni, ez ellen védekezik (vö. a 163. jegyzetben említett } éídával), akár sok más kortársa, egészen a legnagyobb Heinéig. (Vö. Heine ezzel kapcsolatos önvallomását zárszavában: Heinrich Heine : Útirajzok. [Bp.] 1959. 365—367. 1.) Ami pedig a kellő tudományosság hiányát illeti, ebben is van persze igazság, csak éppen azt nem szabad elfelednünk, hogy Schuselka nem tudományos munkákat, hanem publicisztikai műveket ír, s ha ezek nem is hatolnak olyan mélyre, mint a tudós értekezések, s ha a valóságtól néha túlontúl is elragadja túlfűtött fantáziája, s szenvedélyes temperamentuma, mindig lényeges kérdésekkel foglalkozik s nem nélkülözik írásai a kellő megalapozottságot. 5*
