Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
784 S. LENGYEL Mí RT A nem az egész világon liberális átalakulást óhajt, s így a birodalom fennhatósága alá tartozó nem-német területek számára is liberális reformokat követel. Egyszóval Schuselka munkássága alapjában véve — nacionalista túlkapásai ellenére is —-a haladás ügyét mozdítja elő.163 Lengyelország helyreállításáért Különösen a lengyel kérdésben mutatkozik meg Schuselka liberalizmusa, bár kétségtelenül ezzel egy irányban hat Oroszországtól való félelme is. A lengyel ügy megoldását szintén az európai politika egyik kulcskérdésének tartja, s úgy látja, hogy Lengyelország jelenlegi állapotában egész Európa, különösen pedig Ausztria és Poroszország jövőjét veszélyezteti.154 Abban az erős meggyőződésében, hogy valóban igaz ügyet képvisel, Schuselka szokott szenvedélyességével erkölcsi magaslatról bírálja a nagyhatalmak politikáját. Lengyelország felosztásával a három abszolút monarcha — írja—tulajdonképpen a törvényesség lábbaltiprását szentesítette ; Lengyelország szétszakításával és leigázásával a monarchák a forradalmi korszakot nyitották meg. Véleménye szerint a francia forradalom nem ártott annyit a monarchikus elvnek, mint a lengyel királyi trón „császári és királyi kigúnyolása", mert ezáltal azt örök időkre meggyalázták s megmutatták a népeknek, hogy tulajdonképpen mi a helyzet ezzel a történeti joggal.155 Természetesen erkölcsi szempontból is mélyen el kell ítélni ezt az égbekiáltó bűnt, hiába mentegetik valamiféle „magasabb szempontokkal". S azt is meg kell állapítani — folytatja most már ismert politikai nézeteinek megfelelően —, hogy ez a cselekedet külpolitikailag szintén teljesen helytelen volt, hisz egy független Lengyelország a legjobb védőbástya lehetett volna Oroszország ellenében. A felosztással egyedül Oroszország nyert, sőt a lengyel királyi korona birtokában tulajdonképpen jogot formálhat a többi lengyel területre is. Ausztria és Poroszország azonban sokat vesztettek ezzel a cselekedetükkel: a hódítás igáztálanságával felkeltették maguk ellen a lengyelek gyűlöletét, elvesztették saját népük tiszteletét; s bár érdekük megkívánná Oroszországgal való szembefordulásukat, a rablásban való bűnrészességük mégis hozzá láncolja őket.156 Ami kifejezetten Poroszországot illeti, Frigyes hódítása nem Németország helyzetét erősítette, ahogy ez szándékában volt, hanem valójában éppen gyengülését mozdította elő.15 7 Poznan mindig is idegen rész maradt és fog maradni Poroszország testén, amely állandó háborúskodásokra kényszeríti. S hiába tett sokat Poroszországlengyel területének emelésére, Poznan nem lesz ezáltal porosszá; nem oly rossz a poznaniak emlékezete, hogy például az 1831. év 163 Egyfelől hiábavalóak tehát az olyan erőfeszítések, amelyekkel egyes huszadik századi nacionalisták, kiváltképpen Wagner, akiknek a nacionalizmusában már nyomuk sincs haladó törekvéseknek, Schuselkát a maguk előfutárának igyekeznek feltüntetni, másfelől túlzottak azok a főleg Fellnernél olvasható megállapítások, amelyek Schuselkának egyértelmű sovinizmust rónak fel. 154 Schuselka : DPR 31 32. 19. 1. 166 Uo. 1., 9. 1.; Polnische Dame 313. 1.; Schuselka : DPR 2—3., 7—8., 4., 9—10., „ 6. 1. Vö. uo. 13—14. 1. 156 Uo. 3., 63—54., 65., 68., 69., 72., 75. 1. 167 Érvelését lásd uo. 94—95., 102—103. lapokon.