Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
EGY OSZTRÁK RÖPIRAT ÍRÓ ti'TJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 783 szakkal elszakított birtokát vissza kell tehát kapnia. Egyébként, bizonygatja, minél erősebben kifejlődhetik a görögség belső és külső viszonylatban, annál biztosabb "védelmet nyújt keleten, sőt az egész világon a cári Oioszország ellen.15 0 A szabad Görögországon kívül más független keresztény dunai államokat is kell teremteni a Balkánon, amelyek Ausztiiával és azon keresztül Németországgal szabad szövetségi viszonyban legyenek; semmiképpen sem engedheti meg azonban a Monarchia, hogy a dunai fejedelemségek Oioszország birtokában maradjanak, a Dunának ugyanis Németország számára feltétlenül szabadnak kell lennie.15 1 Pontosan nem derül ki Schuselka szövegezéséből, hogy a dunai fejedelemségeket Ausztria birtokába szeretné-e venni, vagy valóban független államokat kíván-e belőlük szervezni. Mindenesetre valószínűbb, hogy ezen a területen komolyabb befolyást szán a Monarchiának, erre utal a szövetségi viszonyra való hivatkozása, valamint az a megállapítása, hogy Ausztrianak délkeletre kell befolyását kiterjesztenie. Schuselka nacionalizmusa — amely gondolatvüágában általában döntő helyet foglal el —ebben a munkájában jut teljes kifejtésre: erős, egységes Németország megteremtéséért sóvárog, s egyúttal a létrejövő nagybirodalomnak elhatározó befolyást kíván biztosítani Közép-Euiópában, sőt nem egy esetben idegen területeket is igényel számára. Nézeteiben, mint korábbi munkáiban is, nacionalista felfogásának jó és rossz oldalai egyaránt élesen megnyüvánulnak. Helyes és jogos korában a német egység megvalósításának s ennek érdekében a vitathatatlanul németlakta területek egyesítésének a követelése (bár Ausztria teljes beolvadását például most sem mondja ki), de az ehhez kapcsolódó tervek: a Monarchia nem-német tartományaira, Hollandiára, Belgiumia vonatkozó igényei, valamint a skandináv országokkal és a dunai államokkal kapcsolatos szándékai s általában a földközi-tengeri aktív politika követelése és a német fölény hirdetése mind nacionalizmusának túlzásairól tanúskodnak. Erre hívja fel a figyelmet kritikájában már kortársa, Karl Krause doktor is, amikor megállapítja, hogy bármennyire áthatja is Schuselka egész írását a Németországért való lelkesültség, amit minden hazafinak osztania kell, egy fő hiba fut végig egész könyvén, s ez abban áll, hogy — mint ezt más politikai írók is teszik — az összes német nyelven beszélőket egy nemzetként az összes többi nemzetiségek fölé helyezi. Ez azonban nem vezethet jóra.152 S Krausénak ebben igaza van. Világosan kell azonban látnunk, hogy túlhajtásainak ellenére is nézetei elsősorban a legfőbb cél előmozdítását szolgálják: Németország egyesítését, ez pedig az adott történeti helyzetben az ország polgári átalakulása szempontjából sorsdöntő jelentőségű. Ehhez járul még az is, hogy nemcsak hazájában, ha-160 Schuselka: Mittelmeer 278—279., 286., 306., 269—270., 340—341. 1.; Orientalische Frage 74., 81., 83—84. 1.; Schuselka : Mittelmeer 332., 322., 346. 1. — Megjegyzendő, hogy Schuselka élesen szembefordul a sajtóval a görög kérdésben. Többen ugyanis különböző módokon igényt próbáltak támasztani ezidőtájt a görög területekre. Ezt Schuselka határozottan elutasítja, mert véleménye szerint Németország elég nagy önmagában a megfelelő fejlődésre, nem kellenek számára a török területek, politikai érdeke egyedül azt kívánja meg, hogy azok ne legyenek franciává, vagy még kevésbé orosszá (uo. 326—326. 1.). 161 Schuselka : Mittelmeer 307., 311., 316. 1. — Vö. uo. 309., 306. lapokat, ahol szintén kétértelműén nyilatkozik. Azt is meg kell még említeni, hogy helyesnek tart felemelkedésük érdekében bizonyos európai bevándorlást, s arra legalkalmasabbaknak természetesen a németeket ítéli (uo. 311. 1.). 162 Karl Krause : Mitelmeer, Ost- und Nordsee. Die Grenzboten. 1846. IV. köt. 46. sz. 286. 1. я
