Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
EGY OSZTRÁK IlöPIIlATÍilŐ ÜTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 769 ben a mozgalom „bajszos" vezetői még német idézeteket sem tűrnek meg, este azonban a német színházban ülnek s elragadtatva szórakoznak a bécsi viccekei}.89 A magyar nemzeti mozgalom vezetői erőt éreznek magukban arra, hogy a nagy európai népekhez hasonlóan viselkedjenek, pedig messze elmaradtak a fejlődésben, s Magyarország szomorú helyzete nagyrészt öncsaló büszkeségüknek s annak a következménye — mondja sok s'zemöntból mégis jogos bírálatában—, hogy hazájuk felemelésén inkább szép szavakkal, mint tettekkel és áldozatokkal akarnak munkálkodni. Részben helytálló az a szemrehányása is, hogy a magyarok makacsul és aggályoskodóan ragaszkodnak alkotmányuk betűihez s e betűkkel együtt annak régi barbár szelleméhez is, a benne foglalt fejlődési csírák kibontakoztatását azonban elhanyagolták, holott az alkotmány megadta számukra á reformjavaslatok tételének jogát. Abban az állításában azonban már erősen téved, hogy a magyarok, ha ehhez a jogukhoz erősebben ragaszkodtak volna, a legfontosabb reformokat — például a polgári és paraszti rend felemelését, a jogügy megjavítását, a népoktatás kifejlesztését — már régen kivívhatták volna, az előző évek magyar országgyűléseinek története ugyanis az ellenkezőt bizonyítja. A magyar nyelv államnyelvvé tételére irányuló törekvéseket is egyoldalúan ítéli meg: elismeri ugyan annak szükségességét, hogy a holt latin nyelv helyett élő nyelvet alkalmazzanak, viszont — bár, láttuk, nagyon is tisztában van egyébként azzal, milyen fontos minden nép számára a nemzeti nyelv megőrzése —, mivel Magyarországon a német kultúrát látja uralkodónak, a magyar nyelv uralkodóvá tételét padig a nagyszámú szláv és német lakosság miatt úgy is reménytelennek véli, helyesebbnek és természetesebbnek tartaná, ha a német nyelvet használnák az állami életben, már csak azért is, mert ez az itt élő idegenajkú lakosságot sem sértené.90 A magyarok azonban azt kívánják, hogy a szlávok legalább is nagy szerencsének tartsák, ha a nemes magyar népbe olvadhatnak. Állandóan nemzeti jogokról és nemzeti szabadságról harsognak, de ezt a szabadságot csak maguknak akarják s idegen nemzetiségeiket elnyomják — ítéli el Schuselka alapjában helyesen a magyarosítási törekvéseket, csak megfeledkezik arról, hogy nála is nem egyszer előfordul ilyen következetlenség. Erőszakos elnemzetietlenítés — folytatja — nagyobb tömegben önmagában is lehetetlen dolog. Ezt maguk a magyarok is bebizonyították, bár az osztrák kormány sokkal nagyobb anyagi és szellemi erőket tudott velük szemben alkalmazni, mint amilyenekkel ők a szlávok magyarosítását megkísérelhetik.91 „. . . Mindenki maradjon meg nemzetiségénél, ha akar és szellemileg képes, de senki se merészeljen egy másikat erőszakkal megfosztani nemzetiségétől," •— írja. Igaz, „mindenütt, hol nemzetiségek érintkeznek, vagy keverednek, minden bizonnyal harc fog támadni, de ez éppenséggel csak szellemi harc legyen".9 2 A beolvasztási kísérleteket még magasabb kultúrfokon álló népeknél is el kell ítélni, hacsak azok nem a természetes szellemi áthatolás békés útján történnek.9 3 89 [Franz Schuselka:] Briefe einer polnischen Dame (1840—1846). Leipzig (Mayer). 1846. 77. 1. 90 Oesterreich und Ungarn 3., 23., 24. 1.; Ist Oesterreich 41—42. 1. — Vö. Oesterreich und Ungarn 7. 1.; Schuselka: Rückschritte 268—269. 1.; Schuselka: DPR 152. 1. jegyz. 91 Oesterreich und Ungarn 4., 3. 1.; Ist Oesterreich 39—40. 1.; Oesterreich und Ungarn 9—11. 1. 82 Ist Oesterreich 39. 1. Vö. Oesterreich und Ungarn 11. 1. 93 Oesterreich und Ungarn 11. 1. 4 Századok
