Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
770 S. LENGYEL Mí RT A Ezért a magyarok emeljék inkább saját nemzetüket, fejlesszék iparukat, tudományos életüket, nemzetiségeikkel pedig csak a szellemi nemesedésben versenyezzenek. Ezen az úton inkább megszerezhetik nemzetiségeik tiszteletét és vonzódását, sőt e természetes úton könnyebben hódíthatnak a magyar ügy számára még idegenajkú állampolgárokat is. Erőszakos magyarosítási törekvéseik viszont nemcsak az igazságot és emberi erkölcsöt séitik s céljukat tévesztik, hanem politikai szempontból is helytelenek. A magyarok nagyrésze ugyanis csak azért hajlandó ezekre a nemzeti túlkapásokra, mert — a cári birodalom szándékát szerinte helyesen ismerve fel — félti nemzetét Oroszország évről évre jobban fenyegető előretörésétől. A földjükön élő szláv lakosság megbántásával azonban éppen ellenkező eredményt érnek el: felidézik az elnyomott népek magyar-gyűlöletét s a cárizmus karjaiba kergetik őket. Ráadásul persze az orosz veszéllyel semmiképpen sem biikózhatnak meg egyedül, csak Ausztria és Németország segítségével.94 Ezéit is helytelen az Ausztriától való függetlenedésre irányuló mozgalmuk, hisz Magyarországnak — mint az ausztriai szláv országoknak is — csak egy kérdést lehet feltenni: „Magyarok ! németekké vagy oroszokká akartok-e lenni?"9 5 Az Ausztriától elszakadt kis Magyarország egész további léte kérdésessé válnék ugyanis. Mindkét oldalon jó szomszédságért kellene könyörögnie s számtalan igazságtalanságot elviselnie, válságos időkben pedig „szükségképpen a szomszédok egyikének uszályába kellene vétetnie magát, rendszerint a harc szinterévé és elővédjévé kellene lennie. Sorsa azonban egyaránt szomorú, akár a szerencséssel akár a szerencsétlennel volna összekötve. Ha a szerencsés oldalon állna, bizonyára segítenie kellene kiharcolni a szerencsét, anélkül, hogy annak gyümölcsét is együtt élvezhetné, sőt a szerencsés megnövekedett erőfölényétől még jobban kellene félnie, mint annakelőtte. Ha viszont a szerencsétlen oldalán állana, akkor a szerencsétlenségbe őt is belerántanák, sőt bizonyára még áldozatul is odavetnék, hogy a szerencsétlenséget elhárítsák."96 , így a magyarok sorsa tragikusnak látszik: vagy a történelemből való elmúlás lassú halálát fogják halni, vagy eldöntő harcra kelnek, akkor pedig dicsőséggel pusztulnak el.9 7 Senki sem kívánhatja azonban pusztulásukat, hisz Európa civilizált államközössége számára ez mind politikai, mind kultúrtörténeti szempontból érzékeny veszteséget jelentene. A szabadságszerető magyar nép politikai tekintetben Ausztria és Németország erős segítőtársa Kelet ellen, „etnográfiai vonatkozásban pedig ez a tüzes és bátor nép elszigetelt sajátosságával a legritkább nevezetességekhez tartozik, s e sajátosságok kifejlesztése nyelvében, műveltségében és irodalmában felettébb érdekes hozzájárulást jelent majd Európa kultúrtörténetéhez".98 Magyarországnak tehát, hogy az említett veszélyektől megóvja magát, szorosan Ausztriához kell kapcsolódnia, ami különben is számos előnyt jelent számára. 94 Ist Oesterreich 39—40. 1.; Oesterreich und Ungarn 17., 63. 1.; Ist Oesterreich 40—41. 1.; Oesterreich und Ungarn 4., 14—16. 1.; Die preussische Verfassungsfrage 294. 1.; Oesterreich und Ungarn 14—16. 1.; Ist Oesterreich 38. 1. 86 Franz Schuselka : Mittelmeer, Ost- und Nordsee. Leipzig (Weidmann). 1845. 313. 1. 96 Oesterreich und Ungarn 61. 1. Vö. Ist Oesterreich 13., 49—50. 1.; Oesterreich und Ungarn 59—60.1. 97 Deutsche Worte 209—210. 1. 98 Ist Oesterreich 48—49. 1. Vö. Oesterreich und Ungarn 14. 1.
