Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
764 S. LENGYEL Mí RT A ban a német sajtónak feladata, véleménye szerint, hogy Ausztria és Németország viszonyának megjavításán fáradozzék.70 A Monarchia és Németország között fennálló ellentétekért azonban az osztrák politikát is — s ezt még erősebben — hibáztatja. Méltányolja ugyan, hogy Ausztria belépett német tartományaival a Német Szövetségbe, de véleménye szerint európai állásának alárendelte német voltát. Keserűen állapítja meg, hogy az elzárkózási politika eredményeként Németország osztrák szempontból minden viszonylatban küllőidnek számít. Hiába rajonganak sokan a közös német haza eszméjéért, ha közben az osztrákoknak kimondhatatlanul megnehezítik, hogy a német irodalmat tanulmányozzák, s a diákoknak a német egyetemekre iratkozását szigorúan tiltják. Már mutatkoznak is a Németországtól való elszakadás Schuselkát különösen szomorító következményei : a német császári korona letétele után az osztrák állam épületén repedések keletkeztek s a magyar, szláv nemzetiségek sorra emelik fel most fejüket, meit ők szeretnének Ausztriában uralkodni. Az osztrák monarchiának tehát, Schuselka szerint, ha nem akar eltűnni a töiténelemből, már csak az e téren jelentkező veszélyek miatt is szerves összeköttetésre kell lépnie Németországgal. Ausztriának legfőbb kötelessége egyébként is, hogy Németországgal és Németországért munkálkodjék, hisz német erőnek köszönheti egész létét. De ne akadályozó ólomsúlyként nehezedjék Németországra, mint eddig, hanem „az új hajnal fénye felé" a többi német állam előtt haladjon.71 Miután megalapozott és kevésbé megalapozott érveit felsorakoztatta annak a meggyőződésének igazolására, hogy a német egység létrejöttéhez az osztrák birodalom részvétele feltétlenül szükséges, most megpróbálja azt is bebizonyítani, hogy ez lehetséges is, s a Monarchia területén élő idegen népek majoritása miatt Németországnak nem kell lemondania Ausztriáról. Nómet-e Ausztria, és lehet-e német, ha a birodalom 35 milliónyi lakosságából csak 7 millió a németajkúak száma? Hogy erre a kérdésre határozott igennel válaszolhasson, bizony nem egy esetben erőszakolt számításokba és fejtegetésekbe bocsátkozik, amint ezt még a szudétanémet Josef Pfitzner is elismeri.72 Bonyolult és sokszor bűvészmutatványnak illő érvelések alapján arra a kívánt végkövetkeztetésre jut, hogy „Ausztria német!", számos nemzetisége, azoknak sem száma, sem műveltsége, sem érdeke nem zavarja meg a Monarchia német voltát, s nem akadályozhatja annak Németországhoz való szorosabb kapcsolódását.73 S máresak ezért is messzemenő vitákba bonyolódik azután a birodalom elnyomott népeinek egyes képviselőivel, különösen a cseh mozgalom mellé álló Leo Thun gróffal, valamint a lipcsei Slavische Jahrbücher kiadójá-'o [ J?ran z Schuselka :] Die preussische Verfassungsfrage und das nordische Prinzip. Von einem Österreicher. Jena (Frommann). 1845. 175. 1.; Ist Oesterreich 11., 66., 5. 1. 71 Ist Oesterreich 2—4„ 63—64. 1.; Schuselka : DPR 146—147. 1.; Ist Oesterreich 63—64. 1.; Franz Schuselka : Der Jesuitenkrieg gegen Oesterreich und Deutschland. Leipzig (Weidmann). 1845. 270. 1.; Schuselka : DPR 148. 1. 72 Pfüzner, 227. 1. — A városi lakosságot például mindenütt németnek tekinti, úgyszintén a németül tudókat és német műveltséggel rendelkezőket, ahol viszont a német többséget sehogyan sem tudja bizonyítani, ott statisztikai kimutatásaihoz hozzászámítja az itt élő idegen népek érdekét, is, amely szerinte feltétlenül csak a Németországhoz való csatlakozás lehet. 73 Lásd a II. (6—35. 1.), III. (36—59. 1.) fejezeteket, s a 67. lapot.
