Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
EGY OSZTRÁK IlöPIIlATÍilŐ ÜTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 765 val, Jan Peter Jordánnál,74 a magyar nemzeti mozgalom képviselői közül pedig Lukács Móriccal.7 5 Schuselka tehát amikor sürgeti a német egység megteremtését s Ausztriának a többi német állammal való egyesülését, hazájában — mint Sibik is rámutat — meglehetősen egyedülálló,76 nacionalista, vagyis a korszeiű haladásnak megfelelő nézeteket vall. Teljes következetességet azonban, láthatjuk, még nála sem találunk: Schuselka meghaladja azt, ami saját társadalmi osztályában maradi annyiban, amennyiben a német egység szószólója lesz, annyiban azonban alapjábanvéve maga is rabjuk marad az osztrák burzsoázia szemléletében bőségesen meglévő maradi vonásoknak, amennyiben maga is a soknemzetiségű Habsburg-birodalom korhadt kötelékeinek fenntartásáéit kaidoskcdik — ha ebben nála alárendelten már korszeiű, nacionalista nézetek is közrejátszanak. A német nemzeti egységet megteremteni s ugyanakkor fenntaitani a nemzetietlen Habsburg-birodalmat természetesen súlyos ellentmondás s éppen ezért következetlenségek egész sorának lesz alapjává Sehuselkánál is. Ezéit nem képes még ő sem továbbjutni a német egység általánosságokban mozgó követelésén, ezért nem képes közvetlen programot adni a német egység megteremtésének és közelebbről Ausztria Németországba való beolvadásának mikéntjére nézve s ezért nem képes kézzelfoghatóan kifejteni, miben álljanak azok a „szorosabb kapcsolatok", amelyek mellett pedig olyan szenvedélyesen tör lándzsát. Az ausztriai szlávokrój A szláv népekkel Schuselka az Ist Oesterreich deutsch?-on kívül több munkájában is foglalkozik. A szlávokról általánosságban megállapítja, hogy messze elmaradtak a nyugati népek fejlődéséhez képest, s náluk mindezideig nem tudott polgári élet és sajátos szláv műveltség és tudomány kialakulni. A polgári elem hiányát Schuselka a „szláv benső lényegből fakadó" dolognak tartja, vagyis nem Kelet-Európa ismert gazdasági hátramaradottságából, hanem valamiféle szlávfajisajátosságbóleredezteti s ráadásul mindeztmégelistúlozza. A nemzetiségek szószólóinak azt a helyes megállapítását, hogy hátra тага dottságuk nagyrészt idegen elnyomás következménye, egyenesen tagadja, sőt, bár a nemzeti öntudat kibontakozását általánosságban véve — mint láttuk — szükségszerűnek ismeri el, amikor éppen a szlávok nemzeti mozgalmairól van szó, ezeket mégis hajlamos francia és német példák puszta utánzására vezetni vissza.77 Az ausztriai szlávokról szólván megállapítja, hogy mivel németek közé ékelődve s legtöbb helyen a németekkel erősen keveredve éltek és élnek, politikai és szellemi szempontok egyaránt szükségessé teszik számukra, hogy Németországgal szoros kapcsolatban maradjanak, sőt — minden valószínűség szerint —előbb-utóbb — mint szerinte ez már nagyrészüknél meg is történt — " A Thun-vitára lásd Schuselka : Rückschritte 284., 286., 288—290. 1.; Dr. .Jan Peter Jordánnál, a lipcsei egyetemen a szláv nvelvek tanárával folytatott vitájára pedig: Uo. 290—292. 1. 75 A Lukács Móriccal folytatott vitára lásd a 83. jegyzetet. Heinrich Srbik : Metternich, der Staatsmann und der Mensch. II. München. 1926. 207. 1. " Deutsche Worte 203—204. 1.; Ist Oesterreich 21—22. 1.
