Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
EGY OSZTRÁK IlöPIIlATÍilŐ ÜTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 759 mányzásának rövidsége és a francia forradalom gátolta meg azt, liogy ,,a filozófia a polgári életre alkalmazva" ma már uralkodó érvényű legyen. Elgondolása szerint még valószínűleg Ferenc császár is követte volna a józsefi utat, ha a francia forradalomtól való félelme vissza nem riasztja. Vagyis a forradalom bűnös abban is, hogy letérítette az uralkodókat a megkezdett reformok ösvényéről.5 3 Ebben az irányban kell pedig Schuselka szerint most ismét haladniok, mert legszentebb feladatuk, hogy a mozgalom élére álljanak és népüket „mind teljesebb méltóság és szabadság" felé vezessék. így azután ő — gondolatmenetének végére érve — nem a királyokat nyakazó forradalmi köztársaságot választja, hanem akár a még ekkor is mélységesen császárhű osztrák polgárságnak szinte minden tagja, kitait a monarchia mellett. De mivel ő — s ebben már eltér osztályának tekintélye s részétől —haladni akar, nem a monarchiának a negyvenes évek Ausztriájában adott formáját választja, hanem a józsefi felvilágosult abszolutizmusnak korszerű változatát sürgeti. Mert ha nem ismeri is fel az abszolút állam osztálytermészetét, feudális jellegét általánosságban, azt nagyon jól látja, hogy saját korában a nemesség általa csöppet sem kívánt befolyást gyakorol az államra s ezzel maga is — akár a másik oldalon a francia forradalom által keltett visszahatás — mintegy megzavarja annak tiszta józsefi formáját, s a nép és a monarcha közé ékelődve megakadályozza azt, hogy a monarchia igazi célja, a nép többségi akaratának a képviselete megvalósuljon.64 Egyszóval Schuselka a haladás útjára szeretné vezetni népét, ha a haladásnak olyan útjára is, amely nemcsak a korabeli abszolutizmus visszásságaitól mentes, hanem a francia forradaloméihez hasonló megiázkódtatásoktól is, amely tehát a polgári átalakulás felé visz, de azt monarchikus berendezkedés keretei között éri el. És nincs abban semmi meglepő, ha egyelőre cseppet sem kételkedik ennek az útnak a járható voltában. Liberális nézeteit azonban — mint az már ebben a munkájában is megmutatkozik — erősen színezi — valószínűleg az anyai nevelés eredményeképpen kialakult — mély vallásossága, öt, aki — ha azóta nem is — utolsó egyetemi évében még Mariazellbe zarándokolt, természetesen nagyon bántja a korában elterjedt hitetlenség és közömbösség, s fájdalommal veszi tudomásul, hogy „a hit melege és lelkesültsége majdnem teljességgel eltűnt". A műveltek fele teljesen vallás nélkül él, másik fele és a nagytömeg pedig csak átélés nélkül, megszokásból rója le vallásos kötelezettségét.55 De fordítva, a vallással kapcsolatos nézeteit is befolyásolja liberális szemlélete, s ha az istenhit ellen nem is, a katolikus egyház életében meglévő visszásságok ellen már határozottan fellép. A kereszténységben véleménye szerint nem az isteni, hanem az emberi vonások váltak uralkodóakká, s ez az egyház elöregedésére vezetett. Maszintecsakpompa és álszent ceremóniák jellemzik, eredeti rendeltetését elvesztette, s puszta külsőséggé vált. A mai műveltség világánál azonban már képtelenség a középkor vakbuzgóságát fenntartani. Hiába hívják segítségül Németországban a szerzeteseket, a jezsuitákat és a sötét liguorianusokat, vagy a filozófiát, ilyen eszközökkel nem lehet az egyház omladozó épületét aládúcolni és helyreállítani. A baj okát kellene szerinte megyszüntetni, „a kereszténység lényegét" kell végre „élő valósággá" tenni.56 63 Uo. 149., 151—152. 1. 54 Uo. 153., 156—157., 134—135. 1. 66 Kosch, 721. 1.; Deutsche Worte 163. 1. 56 Uo. 165—167., 164. 1.
