Századok – 1960
Tanulmányok - Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában 736
744 VARGA ENDRE latos. Az ilyen természetű iratokon, rendeleteken, utasításokon, a legkülönfélébb természetű jelentéseken és véleményeken kívül a József-kori bürokratikus ügyintézés, a gyökértelen új bírósági szervezet, az eljáró hatóságok bizonytalansága, tanácstalansága is magával hozza, hogy a perek intézése szintén terjedelmes hivatali levelezéssel kapcsolódik össze: az alsóbb fórumok a hétszemélyes táblától, ez az uralkodótól kéri és várja az utasításokat a legkülönfélébb perrendi és egyéb kérdésekben. A tulajdonképpeni periratokon kívül tehát az utóbbiak miatt is sok ós sokféle akta keletkezik. A peres anyag s az ügyviteli levelezés pl. a curia iratsorozataiban teljesen egymásba szövődik, mutatva a jogszolgáltatás jozefinista gépezetének akadozó működését, a feudális zűrzavar helyett most a túltengő bürokrácia által okozott nehézségeket, az egész rendszer kiforratlan, ideiglenes jellegét. Ezek a tünetek a rendszer sikereket mutató első korszakában is észrevehetők, s mind jobban láthatók, ha annak történetét tovább kísérjük. 1788-tól kezdve, ahogy az ismeretes kül- és belpolitikai események a császár figyelmét másfelé vonják, a nagy önbizalommal megindított jogi reform mindinkább háttérbe szorul. A birodalom súlyosodé helyzete, a fokozódó gazdasági és politikai nehézségek, a török háború változatos eseményei között egyre kevesebb új kezdeményezés történik a magyar jogrendszernek a császári elképzelések szerinti továbbformálására. Megritkulnak az újabb és újabb reformokat indító császári rendelkezések, s ami érkezik, az sem éri el az eddigi eredményeket. Hiába hangsúlyozzák a rendeletek kemény kifejezései, hogy „ez megmásíthatatlan akaratunk", „ettől el nem állunk", hogy az utasítást ellenvetés nélkül, „kikerülhetetlenül" végre kell hajtani, hiába tűznek ki időpontokat, amikor az elrendelt változásnak végbe kell mennie, az eredmény nem következik be, s az időpontokat — mint az különben a rendszer első éveiben is többször előfordult — ismételten meg kell hosszabbítani. Az anyagi jog reformja, amire a bírósági szervezet átalakítása után sor kerülhetett volna, így néhány körülhatárolt kérdéstől eltekintve (mint pl. a házassági jog említett korszerűsítése) nem is éit el számottevő eredményeket. Ez elsősorban a szélesen szerteágazó s a magyar viszonyokban mélyen gyökerező feudális magánjogra vonatkozik, mely úgyszólván töretlenül élte át József rendszerét. De a zártabb egységet képező s könnyebben átültethető büntetőjog terén ugyanez tapasztalható. A császár 1787. április 2-án kelt pátensével Magyarországon is kihirdette az új osztrák büntetőjogi kódexet, s 3000 példányban elküldte a hétszemélyes táblának azzal az utasítással, hogy ossza szét a büntető hatáskört gyakorló magyar bíróságok között, s utasítsa azokat a rendelkezések azonnali bevezetésére és pontos betartására. A hétszemélyes tábla azonban a kódex adaptálását kívánta, rámutatott alkalmazásának jogi nehézségeire stb., s ebben a kancelláriánál is támogatásra talált. Az iratváltások, huzavonák dacára ugyan az osztrák törvényt a magyar bíróságok végül is alkalmazni kényszerültek, de az végig mesterségesen átültetett, gyűlölt idegen képződmény maradt, ami, a rendszer megdőltével, gyorsan eltűnt, az egykorú magyar büntetőjogra befolyást nem gyakorolt. Hozzá kell tenni, hogy kevés intézkedés tette olyan népszerűtlenné József uralmát, mint éppen büntetőjoga. S ez nemcsak a nemesség körében mutatkozott meg, mely az osztálykülönbséget nem ismerő, testi büntetést, kényszermunkát nemesre, parasztra egyformán kiszabó, sőt bizonyos esetekben a nemesség elvesztését is kimondó új büntető törvényben kiváltságainak lábbal taposását látta, hanem a lakosság széles rétegeiben is ugyanilyen érzéseket keltett.
