Századok – 1960

A XI. Nemzetközi Történészkongresszus 721

734 A XI. NEMZETKÖZI TÖKTÉNÉSZKONGKESSZUS Végezetül a magyar történészek kongresszusi részvételéről kell számot adnunk. Részben az Akadémia, részben a Művelődésügyi Minisztérium kiküldötteként, részben pedig magánúton 14 magyar történész vett részt a kongresszus munkálataiban. A magyar történészek — már említett — három korreferátuma kedvező visszhangot váltott ki a kongresszus résztvevőiben. Emellett a kongresszus többi magyar résztvevője is — mint az előzőkből kitűnt — aktívan résztvett a vitákban, mind magán a kongresszuson, mind az előtte megrendezett I. Gazdaságtörténeti Kongresszuson. Felszólalásaikban bizonyságot tettek a magyar marxista történetírás fejlettségétől és színvonaláról; számot adtak történetírásunknak a kérdéses területeken elért jó eredményeiről, illetve,kifej tették, saját kutatásaik alapján a kérdés marxista felfogását. A magyar történészek a kongresszusra külön tanulmánykötetet bocsátottak ki. A rendkívül gazdag tartalmú, —mintegy 30 tanulmányt, az 1945 utáni magyar történetírás bibliográfiáját s a történettudományunknak elmúlt öt évi tevékenységéről szóló beszámolót tartalmazó, Pamlényi Ervin által szerkesztett — az Akadémiai Kiadónál igen szép kivitelben előállított kötet a kongresszus nagy sikerei közé tartozott. A magyar delegáció által Stockholmba vitt 150 példányt egy nap alatt szinte elkapkodták. Több száz további, elsősorban nyugati tudós jelentette be igényét a kötetre, — ezeket az igényeket azonban a helyszínen már nem tudtuk kielégíteni. A kongresszus folyamán személyes kapcsolatainkat is elmélyítettük: elsősorban a szocialista országok történészeivel, valamint a kapitalista országok marxista történészeivel, de a nyugati polgári történetírás számos kimagasló képviselőjével is. Számukra a mi kutatási eredményeinknek s általában a magyar történettudomány tevékenységének megismerése sok újat nyújtott. Érdeklődésüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy néhány vezető nyugati folyóirat kért küldöttségünk egyes tagjaitól tanulmányokat közlésre. Egészében tehát a magyar történészek kongresszusi részvétele is sikeresnek mondható, tükrözi azt a fejlődést, melyet az utóbbi években marxista történettudományunk megtett. Szóvá kell azonban itt tennünk, hogy a kongresszus vitái során is kiütközött történettudományunk néhány hiányossága. Így a történetelméleti s filozófiai kérdések iránti bizonyos fokú közömbösség, az egyetemes történet problémáinak nem eléggé mély ismerete, valamint bizonyos nyelvi nehézség nem egy esetben akadályozták a vitában való még aktívabb részvételünket. * Befejezésül úgy gondolom, szükséges a kongresszus néhány tapasztalatára is utalni, amelyeket további munkánkban hasznosíthatunk. A tanulságck részletesebb levonásához hozzásegíthet az, ha történészeink szélesebb köre áttanuln ányozza a kongresszus anyagát, ha intézményeink az egyes, nagyobb jelentőségű előadásokat megvitatják és a Századok az előadásokat kritikusan ismerteti. Már az eddigiek alapján is azonban világosan áll előttünk néhány feladat. Ezek közül talán elsőnek kell foglalkoznunk történészeink elméleti színvonalának emelésével. A polgári történészekkel való értinkezés, a polgári történettudománnyal való behatóbb foglalkozás ideológiai harccal jár együtt, amely csak abban az esetben lehet eredményes, ha történészeink a marxista elmélet