Századok – 1960
A XI. Nemzetközi Történészkongresszus 721
A XI. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZTJS 735 birtokában vannak, ha annak valóban tudományos alkalmazásával dolgozzák fel a kérdéseket. A marxista elméleti képzettség mellett magasfokú tárgyi tudásra kell támaszkodnunk. Utaltunk már arra, hogy azok a marxista felszólalások, amelyekben ez a két tényező dominált, már ezen a konferencián is komoly hatást gyakoroltak a velük ideológiailag nyíltan szembenálló polgári történészekre. A kongresszus tapasztalatai egyértelműen felhívják a figyelmet egyetemes történeti kutatásunk gyengeségeire. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk a külföldi történetírás termékeinek megismerésére, az egyetemes történet különböző irányzatainak kritikájára. Az egyetemes történeti kutatás területén a következő években fordulatot kell elérnünk. Az egyetemes történeti kutatással összefüggő, de ezen túlmenő probléma a nyelvtudás kérdése. Ez ma elsősorban (bár nem kizárólag) azon fiatalabb történészgeneráció problémája, melyre egyre több és egyre nagyobb feladatok hárulnak. A kongresszus világosan megmutatta, hogy a nemzetközi tudományos vitákon való részvételhez legalább 2 — 3 világnyelv ismerete, s legalább egy világnyelv vitaképes használata szükséges. A nyelvtudás megszerzése a fiatalabb generáció egyik legsürgősebb feladata. Ehhez az Akadémiának s más vezető szerveinknek az eddiginél hathatósabb segítséget kell nyújtaniuk. Végezetül az elkövetkező évek kutatási feladatainak megállapításánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a polgári tudománnyal nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc számos feladatot állít elénk. Stockholmban a , marxista történettudomány inkább csupán a polgári történészek által felvetett \ problémák marxista megvilágítására szorítkozott. A jövőben arra kell törekednünk, hogy a kongresszus tematikájának összeállításában is fokozottabban hangsúlyt kapjanak a marxista történetírás által fontosnak tartott kérdések. Ehhez azonban az szükséges, hogy a jövőben a magyar történészek behatóbban , foglalkozzanak a nemzetközi tudományos közvéleményt érdeklő kérdésekkel, hogy az eddigieknél eredményesebben kapcsolódhassanak be az ilyen jellegű i nemzetközi vitákba. Történészeink az elkövetkező időkben az eddiginél bizonyára aktívabban fognak bekapcéolódni a Comité s a különböző tudományos bizottságok működésébe. Ez hozzá fog járulni történettudományunk fejlődéséhez. Reméljük, hogy történettudományunk 5 éves tervének megvalósításával, s nem utolsósorban a kongresszus tapasztalatainak felhasználásával az 1965-ös bécsi kongresszuson a magyar történettudomány újabb fejlődéséről, újabb jelentős tudományos eredményeiről tehetünk majd tanúbizonyságot.
